51. rész - Nem túl békés karácsony...

 

Indítsd el, mielőtt nekilátsz! :) 

 

    Nem létezik olyan szenteste, ami nem egy hatalmas lakmározással telne. Nálunk ez hagyomány és természetesen tegnap este sem hagytunk fel ezzel. Az egész család összegyűlt nálunk egy jó kis vacsira.
  Az ikrek már lassan 1 hónapja teljes karácsonylázban égnek.  Feldíszítették az egész házat, kertet. Minden csillog - villog, tényleg nagyon szép.   Annyira kellemes, békés az egész.   Csak minden mozdulatomnál bennem van az, hogy el ne törjek valamit.  Mostanában szokásom, hogy mindennek és mindenkinek nekimegyek.  Az este is lebuktam, mikor csórtam egy csokit a fáról, mert belerúgtam egy dobozba, amitől majdnem eldőlt az egész.  A fiúk választása egy hatalmas karácsonyfára esett.  Tényleg nagyon nagy!  Tisztára, mint a filmekben.   Díszítés közben John elejtett egy olyan megjegyzést, hogy anno azért is választották ezt a házat, mert tetszett nekik, hogy magasan van a mennyezet, így karácsonykor szép nagy fát állíthatnak.  Hát ennek eleget is tettek...

A mai nap el lettem küldve otthonról.   Kicsit váratlanul ért, hirtelen azt sem tudtam merre menjek.  Ilyenkor minden zárva van. A csajok gépe meg majd csak 5 óra múlva száll le.  Addig meg csak nem fagyoskodom a reptéren.  Igen, a csajok.   Lana és Becky 1 hete felhívtak, hogy mit szólnék hozzá, ha az ünnepekre meglátogatnának.  Természetesen nagyon örültem neki.  A sok támadás után nagyon jól jön egy kis barátnői lelkifröccs.   A  műsor óta ugyan is már mindennek elkönyveltek.  Rólunk szólt minden hír, velünk volt tele  a sajtó.  Sokan úgy gondolják csak az ikrek pénzére hajtok, ezért vagyok Johnnal és, hogy biztosra menjek gyereket szülök neki...   Persze igyekszem nem törődni az ilyen megjegyzésekkel, de akkor is rossz érzés.
Szerencsére többen vannak, akik örülnek a dolognak. Folyamatosan kapom a gratulációkat, a pozitív üzeneteket. Twitteren már neveket is ajánlottak a rajongók, na meg persze rengeteg ajándékot kaptunk már tőlük.  Tényleg nagyon aranyosak.  Próbálok inkább velük foglalkozni.  Persze John és Edward, meg a szüleink is itt vannak támaszként, de a barátnőkkel mégis csak más.  Kicsit kizökkentenek legalább.  El terelik a gondolataimat és másvilágba repítenek, ahol mindez nem létezik, és ahol a probléma csak egy szappanbuborék, amit ha kilyukasztok, eltűnik.   Erre csak ők, a barátnők képesek.


A múlthéten megtudtuk, hogy kislányunk lesz.  Én valahogy számítottam rá.  Jó, nem mintha olyan sok variáció lenne, de akkor is..   Az ilyesmit meg lehet érezni?
Johnt le sem lehetett volna ütni, annyira boldog volt.  Amint kiértünk a kórházból hívta is a testvérét, hogy elújságolja a nagy hírt.  Aztán, még haza sem értünk, de Edward már kiposztolta twitterre...   És még, hogy a lányok a pletykások... 

Karácsony Dublinban - Karácsonyfa gömbökből. :)

Körül belül  4 órája jöttem el otthonról. Azóta már vagy háromszor biztosan körbejártam autóval a várost.
Jó volt nézegetni a karácsonyi díszekbe öltözött házakat, utcákat, épületeket.  Esténként ilyenkor úgy szeretek sétálgatni.  A legjobb benne, hogy sohasem néz ki ugyan úgy, így megunni sem lehet.
A karácsonyi dalokat, a telefonom csörgése zavarta meg.  Félreértés ne essék, nem az ünnep miatt szólnak nálam ilyen dalok.  Egyszerűen csak Edward szerint vicces, ha kicseréli az összes albumomat, ami az autóban volt...

  - Mikor mehetek ?  Kezdek már fázni a kocsiban! - szóltam bele.
  - Éppen ezért hívlak! Elkészültünk mindennel, most már jöhetsz!  -  mondta John.
  -  Oh, de rendes vagy, hogy  hazaengedsz!  Apropó,  mi az, amivel nektek el kellett készülnötök?
  -  Majd meglátod! Szia. - és bontotta a vonalat.
  - Hello! Én is szeretlek! - motyogtam a már süket telefonnak.

A hazafele vezető úton végig furdalt a kíváncsiság, hogy mi dolguk lehetett a fiúknak.  Rengeteg eshetőség megfordult a fejemben, jók és rosszak egyaránt, de mindent el is hessegettem, abban bízva, hogy hamarosan kiderül.   Mire a felhajtóra értem, már minderre fel voltam készülve.

  - Megjöttem!  - csaptam be magam mögött az ajtót, nyomaték céljából.
Szapora lépteket hallottam közeledni, pár pillanattal később pedig John jelent meg előttem egy hatalmas mosollyal az arcán.
  -  Már alig vártam, hogy hazaérj! - csókolt meg. - Gyere velem, mutatok valamit!  -  fogta meg a kezem, és elindult velem a lépcső felé.
  -  Héé, lassabban! Nem  tudok úgy rohanni.
  - Bocsi.  De úgy izgulok! Egész nap ezen dolgoztam. 
  - Kíváncsivá tettél! Jó mondjuk már azóta ezen gondolkodom, hogy mit csináltál,  hogy hívtál!  
  -  Csukd be a szemed!  - mondta, mikor a gyerekszoba ajtajához értünk.
  - Oké. - engedelmeskedtem.
  - De ne less!
  - Nem fogok! - mondtam már én is izgatottan. 
Hallottam, ahogyan benyit a szobába, majd hirtelen mögém állt és kezeit a szememre tette.  Lassan elkezdtünk befele sétálni.
  - Készen állsz? - súgta a fülembe.
  - Igen.
  -  Ez esetben:  Boldog Karácsonyt! - kapta el a kezeit.
Szép lassan kinyitottam a szemeimet, de egyszerűen nem akartam hinni nekik.   Az üres, hideg szoba teljesen átváltozott.   A falak meleg mályva színbe burkolóztak, a padlón pedig fehér, bolyhos szőnyeg pihent.  De amik a legjobban tetszettek, azok a bababútorok.  Annyira egyben volt az egész.
  - Ez gyönyörű!  - fordultam John felé.
  - Tényleg tetszik? - nézett rám hatalmas zöld szemeivel.
  - Imádom!  Alig várom már, hogy minden napomat itt töltsem!
  -  Hát...  -  nézett a kiságy felé. - Szerintem, ha nagyon összehúzod magad elférsz abban az ágyban! De akkor én egyedül maradok.  Nem szeretek egyedül aludni!
  -  Jajj de kis lüke vagy! - mondtam nevetve. - Tudod, hogy nem úgy gondoltam!
  - Persze!
  - Oh, hát itt vagytok! - jött be Edward.  -  Na, mit szólsz Sarah?
  -  Annyira szép lett. De sajnos még 3 és fél hónapig csupán csak nézelődni járhatok ide be.
  - Hamar eltelik az!
  - Igaz.   - ahogy kimondtam megszólalt a csengő.
  - Várunk valakit?  - kérdezte John.
  -  Nem tudok róla. - szólt Edward.   
  - Szerintem Jake lesz az.  Tegnap beszéltünk és mondtam neki, hogy ma érkeznek a csajok.  Megyek kinyitom. 
Lebotorkáltam a lépcsőn és egyenesen a kapucsengőhöz mentem.
  - Sarah! - hallottam magam mögött Edward hangját.  -  Igaz Becky is jön?
  -  Természetesen. - mondtam, miközben megnyomtam a mágneszár gombját.  - Miért?
  - Csak kérdeztem.  Gondoltam beszélek vele.
  - Azt jól teszed!  
\\Sokkal felszabadultabb Edward, mióta Madisonnal szakítottak.  Mindez Ed a kis nyelvbotlása miatt történt.\\
  Résnyire nyitva hagytam a bejárati ajtót, hogy Jake betudjon jönni.  Hiába vártam, nem jött.  Helyette halk kopogásokra lettem figyelmes.  Az ajtóhoz mentem.  Értetlenkedve találtam szembe magam az egyenruhás urakkal.   Rémülten álltam az ajtóban, de ahogy jobban szemügyre vettem a két pacákot, majdnem elnevettem magam.  Az egyik egy nagyon magas, sovány, barna, dús hajú, a másik pedig egy alacsony, kövér, kopasz férfi.  Vicces párosítás.
  -  Jó napot kívánunk!  Elnézést a zavarásért!  John Grimes-t keressük.  Jó helyen járunk? - kérdezte a  kopasz.
  - Öhm, igen.  Szólok neki. Egy pillanat! - mondtam, már kicsit idegesen.
  - Köszönjük!
A nappaliba indultam, ahol utoljára láttam őt.  Meg is találtam.  A kanapén ült és a tv-t bámulta.
  - Na, mi van?  Nem jön beljebb Jake? - kérdezte, mikor meglátott.
  -  Jake nem jött.  Viszont...    - mély levegőt vettem. - John, a rendőrök téged keresnek!.....