50. rész - A show

  - Miért nem gondoltam át jobban ezt a dolgot? Akkor biztos nem vállalom be!  - járkáltam körbe-körbe a sminkszobában.
  - Hé! Szívem nyugi! - ölelt át hátulról John. - Minden oké.  Jó? Nem lesz semmi baj! - súgta a fülembe.
Felé fordultam, hgy a szemébe nézhessek, de jobbnak láttam inkább hozzábújni, olyan szorosan, ahogy csak tudtam.
  - Jó persze.  Ti már hozzászoktatok! - mondtam.
Rettenetesen izgultam.  Legfőképp a következmények miatt. Na meg persze, hogy egészen ma délelőttig úgy tudtam, hogy ez csak egy egyszerű felvétel lesz, amit majd január környékén leadnak a tv-ben. Hát persze, hogy nem...  Az egész műsort élőben fogják közvetíteni.  Azért nem mondták a srácok korábban, mert azt hitték, tudok róla. Ma is csak véletlen derült ki.
  - 10 perc és ti jöttök! - szólt be a rendező az ajtón, majd rohant is tovább.   A sminkes pedig kikapta Jont a karjaim közül, hogy elintézze az utolsó simításokat.
  - Na gyerekek! - csapta össze a tenyerét Liam. - Akkor úgy, ahogy megbeszéltük!   Sarah, minden rendben? - kérdezte, mikor összerezzentem kicsit.  Hirtelen mindenki felém kapta a fejét és aggodalmasan nézett rám.
  - Öhm...  Igen.   Csak...   Csak azt hiszem, épp most rúgott egyet  a baba.  Kicsit váratlanul ért.
  - Komolyan? - rohant vissza hozzám John és a hasamra tette a kezét, várva, hogy újra megtegye a kis pocaklakó.
  - Nyilván érzi, hogy izgulsz és kicsit oldani akarja a feszültséget. - mondta Edward.
  -  5 perc és titeket szólítanak! Gyertek velem!  - jött vissza a rendező.  John gyengéden megfogta a kezem, majd együtt indultunk a férfi után, aki a színfalak mögé kísért minket.  Természetesen Edward is jött utánunk.  Mióta hazajöttünk Bécsből, olyan fura. Nem önmaga. Nem csak velük viselkedik furcsán, hanem Madisonnal is. Na meg, akárhányszor Szóba jön Becky az ő társaságában, egyfolytában másfelé tereli a témát. Senki nem tudja, mi van vele. Johnnak sem mond semmit.
  - Vigyázzatok arra az állványtartóra! - szólt hátra nekünk a rendező. Amíg mi könnyedén átléptük, a mögöttünk jövő Edward nem figyelt sem a figyelmeztetésre, sem a lába elé, így sikeresen megbotlott.
  - Jól vagy? - kérdeztem.
  - Ajj ne legyél már ilyen béna! - állította fel nevetve John a testvérét.
  - Kössz! Abszolút!  Imádom összetörni a lábujjaimat! - gúnyolódott.
  - Sarah! Menj előre!  Beszélek vele egy kicsit. - súgta John.
Szót fogadtam és ahogy eddig, követtem tovább a rendezőt. Egészen addig, míg a díszlet bejáratához nem értünk, nem fordult hátra.  Csak ott szembesült azzal, hogy egyedül vagyunk.
  - Hova tűntek az ikrek? - kérdezte kicsit idegesen.
  - Rögtön itt lesznek!
  - Remélem is, 2 perc és ti jöttök.
Ahogy ezt ki mondta, meg is jelentek mögöttünk a fiúk.    
  - Minden oké? - kérdeztem halkan Johntól, mikor újra megfogta a kezem.  Alig észrevehetően bólintott, majd hirtelen:
  -  Üdv újra mindenkit!  A szünet előtt említettem, hogy a Jedward elfogadta a meghívásunkat és elhoztak magukkal egy számukra, -  legalább is a duo egyik tagjának biztosan - nagyon fontos személyt.  Aki nem más, mint egy lány!- kezdte  a műsorvezető.
  - Készüljetek! - szólt a rendező.
  - Hát jöjjenek most ők egy nagy bejelentéssel! Hölgyeim és Uraim! Fiúk, Lányok!  Fogadják sok szeretettel Sarah Wilsont és a Jedwardöt!
A közönség egy emberként  kezdett tapsolni és sikoltozni, ami teljesen elnyomta a bevonuló zenét.   A fiúk előttem mentek, leugráltak a lépcsőn, majd az alján John megvárt engem és kézen fogva a kanapéhoz mentünk.  Éreztem a döbbent tekinteteket a hasamon pihenni.  Kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam, de ezt a 15 percet ki kell bírnom, ha már bevállaltam.
 Rick a műsorvezető köszöntött minket, ahogy odaértünk. Hagyott időt, hogy elmondjuk, amit akarunk, majd elkezdtük a beszélgetést.   Az elején még inkább csak a sablon szöveg ment,  szóba hozta a régi emlékeit a srácokkal, majd hirtelen belevágott a közepébe:
  - Úgy tudom, hogy ti ketten már korábban is jártatok együtt. Igaz?
  - Igen!  Jóval az X-Faktor előtt jöttünk össze.  De a kevés idő és a hirtelen jött hírnév véget vetett sajnos az egésznek. Akkoriban nem fért volna bele egy párkapcsolat. - mondta John.   Már vagy 2 hete megbeszéltük, hogy bármit kérdeznek - hogyha az nem egyenesen nekem van szegezve. - akkor ő beszél helyettem.  Az úgy is jól megy neki... 
  - És hogyan találtatok újra egymásra?
  - Egy géppel jöttünk haza New Yorkból.  A hosszú út alatt sikerült beszélgetnünk.  Lényegében itt kezdődött el minden újra. Igaz? - kérdezte tőlem.
  - Igazából a repülőn erről nem nagyon beszélgettünk. A hídnál mondtuk ki biztosra.  - emlékeztettem.
  - Igen, ahogy hazaértünk Dublinba, rá úgy 2 napra. - helyeselt.
Még nem igazán tudtam feloldódni.  Idegesített, hogy mindenki engem néz. Ezt mindig is utáltam.
  - Sarah! - na tessék...- Mesélj! Hogy sikerül megbirkóznod a rajongókkal, na meg a tudattal, hogy ennyire híres a párod és ilyen sokan szeretik őt, őket?!
  - Ez nekem sohasem jelentett problémát. Már az elején megbarátkoztam a gondolattal, hogy ez nem lesz egy szokványos kapcsolat. Ezt el kellett fogadnom. Ami azt illeti, féltem is kicsit, újra belevágni, de így utólag semmin sem változtatnék és örülök, hogy egykor így döntöttem!
  - A rajongókkal hogy állsz? Nem zavar, hogy a fiúk ennyire közvetlenek a lányokkal?
  - Abszolút nem. Nyilván van a fejemben egy bizonyos határ megszabva, hogy még mi az, ami belefér, de ez még nem lett átlépve.
  - Értem. Nagyszerű, hogy így állsz hozzá! Na és, hogyan gondolsz a jövőtökre? Mikor már megszületik a babátok?
 - Szerintem Johnból nagyszerű apa lesz és maximálisan odateszi majd magát minden téren.  De ennél többet nem tudok mondani. Majd lesz, ami lesz!
  - Sok  boldogságot kívánok nektek!  De Edward! Te is itt vagy! Na, hogy ne legyél annyira csendben, úgy hallottam, hogy már a te szíved is foglalt.   Mit lehet tudni a szerencsés leányzóról?
  - Igen, jól hallottad! 2 és fél hónapja vagyunk együtt. Beck...Madisonnak hívják!
  - Ajajj!  Mintha nem lennél benne egészen biztos!  Itt bajok lesznek már látom..  
  - De, egészen biztos!  - mondta nem túl meggyőzően Ed.
Tehát itt van a szög elásva.  Végre rájöttem, mi baja Edwardnek.    Becky és közte biztosan történt valami Bécsben.   Ezen kattogott az agyam, nem is nagyon tudtam másra figyelni.  Így arra sem, hogy a maradék időben miről is volt szó...   Arra észleltem fel, mikor a közönség elkezdett tapsolni és sikítozni. Aztán Rick kezdett búcsúzkodni:
  - Hölgyeim és Uraim, köszönöm, hogy ismét minket választottak.    Tartsanak velünk a jövő héten is! Itt lesz velünk Olly Murs és az újdonsült jegyese, valamint a One Direction sztárja Niall Horan is kitálal!  Viszlát!
  - Ééés ennyi! - hallottuk az operatőr hangját.
Végre kikapcsoltak a kamerák, lementek a fények  én pedig megkönnyebbülve sóhajtottam fel, hogy  vége.  Visszamentünk az öltözőnkbe.  Az elmúlt 15 percben, csak erre vágytam...
  -  Ügyes voltál! - csókolt meg John.
  -  Köszi! - súgtam.
Edward háttal állt nekünk, az asztalon támaszkodott.  A tükrön keresztül láttam az arcán, hogy elég feldúlt.  De beszélni akartam vele.  John valamiért kiment a szobából kettesbe hagyva minket.  Én pedig kaptam az alkalmon.:
  - Edward!
  - Légyszi' ne most! -  emelte a magasba az egyik tenyerét.  - Megtennéd, hogy magamra hagysz?
Megsajnáltam. A beszélgetés ráér később is, de feltétlen megejtjük.
  - Persze.  - álltam fel. -  Tudod, New Yorkban most délelőtt 9 van! - fordultam vissza az ajtóban, majd mielőtt válaszolhatott volna becsuktam azt.  

49. rész

 Becky szemszöge:

    - Mi a jó istent csinálsz te? - riadt fel Sarah.
    - Bocsi.  Csak szétesett az ágyam. Szóltam a recepción, de ahelyett, hogy megcsinálták volna, a kezembe nyomtak egy fúrót. A fiúk még alszanak. Én is aludnék még, de hát legurulok az ágyról...  - mondtam, közben a következő csavart illesztettem a helyére. Odaemeltem a fúrót, de mielőtt nekiláthattam volna Sarah közbeszólt:
   - Nehogy elkezdj nekem itt hangoskodni! Gyere, elférünk ketten is! - csúszott arrébb az ágyán.
   - Köszi!  -  átpakoltam a párnáimat meg a takarómat, majd nagy nehezen visszaaludtam.

Már itt vagyunk Bécsben egy ideje.  Susann és Kevin tegnap reggel repültek haza, én pedig holnap fogok.  New Yorkig meg sem állok...   Sarah marad az ikrekkel a turné maradék 2 hetében. Így jó mindenkinek.
Este abban maradtunk, hogy miután felkeltünk, elmegyünk várost nézni, meg venni ezt azt. Elvileg csak mi ketten, de kíváncsi vagyok, mi lesz ebből, mert az elmúlt  pár napban a "csak mi ketten" kategória magában foglalt még legalább 2 főt.  Ami mondjuk nem zavart, mert imádom az ikreket, de néha kicsit sok belőlük.  Főleg, hogy Edward és Én köztem még mindig fagyos kicsit a hangulat, de próbáljuk feledni a múltat. Úgy néz ki, ő kicsivel gyorsabban felejt, mert már egy ideje új barátnője van, Madison.

  - Hé, Becky! Éhes vagy? Persze, hogy az vagy! Na, ébredj! Hozattam fel kaját. - keltett a barátnőm.
Nagy nehezen feléledtem, majd leültünk reggelizni.   Megbeszéltük a mai programjainkat, pihentünk egy kicsit, majd hivatalosan is elkezdtük a napot. 
Először a Hősök Terére mentünk, majd szép sorjában haladtunk, mígnem minden nevezetességet megnéztünk.  Alig bírtunk állni már a lábunkon, így bevánszorogtunk egy közeli plázába, ahol találtunk egy színpatikus kis cukrászdát. Beültünk oda, és amíg vártuk a rendelésünket megnéztük az eddig készült fényképeinket, közben be nem állt a szánk...     Végre tényleg csak mi ketten voltunk, aminek nagyon örültem, hiszen egy darabig ez az utolsó közösen eltöltött napunk.   Tök jól elvoltunk, aztán Sarahnak megszólalt a telefonja.
  - Bocsi, ezt fel kell vennem. - mondta.
  - Csak nyugodtan!
  - Szia Liam! ...  Persze mondd! ... Akkor? ... Öhm, gyere. ... Igen. A földszinten vagyunk, pont a főbejárattal szemben, egy cukrászdában.  ....  Oké! Szia.
  - Idejön? - kérdeztem.
  - Igen. Megakar valamit beszélni velem, ami nem épp telefontéma. Fogalmam sincs, mit akarhat.  - kortyolt bele az üdítőjébe.
  - Hát, most majd kiderül, mert ott jön. - mutattam a forgó ajtó felé.
  - Oh, még ugyan gyors volt! - mondta nevetve. - Ennyire fontos?
  - Biztos...
  - Sziasztok lányok! - ült le az asztalunkhoz Liam.
  - Hello!  - köszöntünk egyszerre Sarahval.
  - Na, mit szeretnél? - kérdezte a barátnőm.
  - Beszélni veled, ha lehet, négyszemközt. - nézett rám.
  - Hogyne!  - vettem a célzást.  Kiszívtam az poharam tartalmának utolsó cseppjét, majd fogtam a cuccom és felálltam.
  - Hova mész?  - kérdezte Sarah.
  - Szerintem, vissza a szállodába.  Van még mit csomagolnom, azt befejezem.
  - De nem vársz meg?
  - Nem. Beszéljetek nyugodtan!
  - Becky...
  - Nyugi, nincs semmi baj!  Majd később találkozunk.  Sziasztok! - jöttem el.
Persze, megtehettem volna, hogy amíg ők beszélnek, szétnézek pár butikban. Hisz hatalmas ez a pláza, mi meg csak a földszintig jutottunk. De  most jobbnak láttam visszamenni.  Felültem egy helyi járatos buszra, kapcsoltam egy kis zenét, majd az ablakon keresztül bámultam, ahogy elsuhannak mellettem az épületek....

Liam szemszöge:

  - Hallgatlak! - nézett rám kíváncsi tekintettel Sarah.  
Nem tudtam hol kezdeni a mondandómat.  Ismerem már ey ideje a lányt, megbékéltem a tudattal, hogy John barátnője, ugyanakkor még mindig elég vegyesek az érzelmeim iránta. 
  - Először is, szeretnék neked is gratulálni a kisbabához! Mikor a fiúktól hallottam, azt hittem csak ugratnak, de aztán megláttalak. 
  - Köszönjük!
  - A másik pedig.  Egyre jobban elterjedt, kitudódott, hogy az ikreknek barátnői vannak.  Pontosabban, hogy Johnnak.  Madisonról, vagy hogy is hívják a lányt, még nem nagyon tudnak. Szóval, szeretne téged megismerni a világ.
  - Engem? - lepődött meg.
  - Igen.  Nemrég keresett fel az ITV2 tv csatorna producere. Most fog indulni egy új műsor.  Ilyen beszélgetős lesz, és felhívtak, hogy egy decemberi felvételen így hárman nem-e vennétek részt?!
  - A fiúk tudnak erről?   Mármint, hogy engem is...
  - Persze!  Nekik is ma mondtam, mielőtt hívtalak.  Ők teljes mértékben benne vannak, de helyetted nem akartak dönteni.  Ez rajtad áll, hogy szerepelsz a műsorban, vagy nézed.
  - Értem!  De van egy kis probléma.
  - Micsoda? 
  - A hasam. Addigra már nem fogom tudni elrejteni.
  - Nem is kell! Ha addig nem szűrődik ki, ott lesz a legjobb alkalom, hogy nyilvánosságra hozzátok. Előbb, utóbb úgyis kiderül. Jobb, ha tőletek hallják, mint hogy  felreppenjen egyszer csak  valakitől a téma és botrány legyen.
  - Rendben. Akkor, ha ilyen kedvesek, hogy gondoltak rám is, elmegyek.
  - Oké. Ez esetben még ma visszahívom őket, hogy elkezdjünk szervezkedni.
  - És ezt nem hallhatta Becky?
  - Jobb szeretem, csak az érintetteket beavatni, az ilyen ügyekbe.  Az meg, hogy te elmondod-e neki, vagy sem, rajtad áll.
  - Értem.
  - Hát, akkor mi végeztünk is. Akarod, hogy visszavigyelek a szállodába? - kérdeztem.
  - Igen! Az jó lenne.  - mondta.
Megvártam, még fizetett, majd elindultunk az autóhoz.  Útközben még beszéltünk pár szót, de többnyire csöndesen telt.

Becky szemszöge:

Nagyon örültem, mikor végre visszaértem a szállodához.  Igen, busszal jöttem és a megálló követlen az épület előtt van, mégis lejártam a lábam.  Megint.   Ugyanis két megállóval túl mentem...   Rám vall, hogy fent maradok a buszon...   Na mind1 is..  Mikor felértem a szobámba ledobtam magam  az ágyra.  Örömmel tapasztaltam, hogy ezúttal nem esett szét.  No meg, hogy egyáltalán össze van rakva. Csak mert reggel nem így hagytam itt...    Na de ez most nem tudott érdekelni. Csak aludni akartam, de amint lementem alfából bétába, kopogni kezdte az ajtón.
  - Ajj, annyira tudtam... - motyogtam, míg odamentem a bejárathoz és kinyitottam azt.
  - Szia! - mosolygott rám Edward. - Reméltem, hogy már visszajöttetek! 
  - Hali.  Hát csak én.
  - Saraht hol hagytad? - jött be.
  -  Liam beszélni akart vele, így elküldött. - mondtam.
  - Sarah?  - nézett rám meglepetten.
  - Nem. Liam.
  - Ja.  Biztos a műsort beszéli meg vele.
  - Milyen műsort?  Ah, tudod mit? Nem érdekel. John hol van?
  - Talált egy DVD-t a TK-ban és azt nézi.  Valami Skins.  Ma egész nap azt bámulta...
  - Jajj, az jó! Sarahval nagyon szeretjük azt a sorozatot!
  - Biztos.  Na, de mesélj! mit csináltatok ma?
  - Hát... - kezdtem el.  Csak úgy dőltek belőlem a szavak. Mindent elmondtam. Még a reggeli fúrós incidenst is. Miközben magyaráztam, egyszer csak azt vettem észre, hogy a szemembe lógó tincsemhez nyúl, majd a fülem mögé igazítja.  Aztán arca egyre közelebb került az enyémhez. Elakadtak a szavak, de épp időben, ugyanis szája már az enyémen pihent.  Percekig ölelkeztünk, majd hirtelen eltolt magától.
  - Becky, ezt nem szabad! - mondta rémülten.
  - Jókor jut eszedbe!
  - Ne haragudj!  Nem tudom, hogy mi ütött belém. Elkapott a hév...
  - Most jobb, ha elmész!
Kicsit hezitált még mellettem, majd felpattant és kiment.
A történteken járt az agyam.   Jó, mondjuk én is ellenkezhettem volna, de hirtelen nem tudtam, mit csináljak. Egy biztos: ezek után nagyon örülök, hogy holnap már repülök haza New Yorkba.   Nem szeretnék mostanában Madisonnal találkozni, nem tudom, hogy tudnék a szemébe nézni....