12. Rész Váratlan Vendég

 - Te mit keresel itt?? - kérdeztem újra, mikor nem válaszolt semmit. Becky állt előttem. Kisírt szemeit törölgette.
 - Beszélnem kell Edwarddel! - mondta szipogva.
 - Miért? Hogy még egy kést megforgass benne? - kérdeztem gúnyosan. Kizártam magunkat, hogy fiúk még véletlenül se halljanak minket.  - Tegnap még másvalakiről áradoztál.
 - Tudom, de nagyon hiányzik. Figyelj, ezt te nem értheted. Csak engedj be hozzá! Kérlek!
 - Igazad van, tényleg nem értem. Téged nem értelek. Egyik percben még húú de hamar továbbléptem. Másikban itt vagy, és Edet követeled. Eldönthetnéd végre, hogy mit akarsz. Vagy légyszives, magyarázd el nekem.
Már épp belekezdtett volna a mondandójába, mikor kinyílt mögöttem az ajtó. Egyben reménykedtem, ami nem jött be...
 - Sara ki... Becky! - Edward is ugyan úgy reagált mint én.
 - Beszélhetnénk? - nézett Becky Edre.
Látszott rajta, hogy hirtelen nem tudta hova tenni a helyzetet, de aztán belement.  Rám ez már nem nagyon tartozott, így  bementem a házba és megkerestem John-t.
 - Ki volt az? - szólt ki a fürdőszobából, mikor elmentem mellette.
 -  Becky... - mondtam gyorsan..
A szemében a nyugalmat hirtelen felváltotta a düh. Már épp indult volna lefele, de eléáltam és nem engedtem tovább.
 - Hagyd őket, had beszéljenek. Én sem örülök neki különösebben, de ez nem a mi dolgunk.
Nehezen ugyan, de végül megadta magát:
 - Igazad van... De köszi a mait. - simított végig a vállamon.
 - Miről beszélsz?
 - Tudom, hogy csak azért tervezted ezt az egészet, hogy kizökkentsd Edet a depiből. Szeretném, ha tudnád, hogy ez nagyon sokat jelent nekem.
Hatalmas zöld szemei az enyéimbe fúródtak. Percek telhettek el így.  Majd lassan közeledni kezdett az arca felém.  Puha szája az enyémen landolt, kezeimmel körülöleltem a nyakát. Az övé a derekamon pihent és egyre csak közelebb húzott magához. Végül már teljesen egymásnak simult a testünk. Újabb perceket tölthettünk egymás karjaiban, de ekkor megcsörrent a telefonom.
 - Szia Anya! - szóltam bele.
 - Szia kicsit. Hazatudnál jönni? Vigyáznod kéne ma délután az öcsédre.
 - Öhm, persze. Mikor?
 - Hát, körül belül most.  Ebéd után rögtön megyünk is el.
 - Rendben, hamarosan otthon vagyok. - bontottam a vonalat.
 - Menned kell? - kérdezte John szomorúan.
 - Sajnos igen.
Beszaladtam a srácok szobájába, felkaptam a táskám. John a lépcsőnél megvárt.
 - De hisz csurom víz vagy! - mutatott a hajamra, meg a vizes ruhákra, amiket viseletem.
 - Nyár van, út közben majd megszáradok. - viccelődtem.  Lebotorkáltunk a lépcsőn. Nagy meglepetésünkre Edward már a kanapén ült és a Tv-t kapcsolgatta.
 - Mi a helyzet? - kérdezte John az öccsétől.
A választ már nem hallottam, mert az előszobában nekiálltam készülődni az induláshoz. Aztán, szinte végszóra John ott termett mellettem. Jól is tette, mert abban a pillanatban Susan hazajött, és az ajtót nekem lökte. Ha John nem kap el, a fejem már az ajtófélfában van...
 - Jajj drágám, ne haragudj, nem láttalak. Remélem nem esett bajod! - mondta aggodalmasan Susan.
 - Nem. Dehogy, jól vagyok. - álltam fel némi segítséggel.
 - Várj, had segítsek! - vette át John a bevásárló táskákat anyjától.
 - Tessék kicsim. Sara drágám, még egyszer nagyon sajnálom. - mondta, majd ott hagyott minket.
 - Biztosan jól vagy?
 - Persze. Na de én most megyek. Szeretlek. - nyomtam egy puszit a szájára  és elrohantam.  Igazából fogalmam sincs, minek sietek. Amíg sétálgattam, a mai délelőtt játszódott le a fejemben. Emlékeztetett a régi dolgokra, hogy tényleg mennyit ökörködtünk együtt, pont  mint ma. De azért az is aggasztott, hogy mi történt Edward és Becky között, hisz hamar lerendezték. Ezen töprengve, már csak azt vettem észre, hogy csörög a zsebem. Láttam, hogy John hív, és gyorsan felvettem.
 - Én is szeretlek!
 - Tudom. De aranyos vagy,  ezért felhívtál!?
 - Mivel, nem hagytad, hogy személyesen elmondjam. Olyan gyorsan eltűntél.
Igazából ismét csak beszélgettünk a semmiről..  Vitatkoztunk, hogy ki tegye le előbb..  Magyarán, úgy viselkedtünk, mint egy "normális"  szerelmespár. Aztán végül, én tettem le hamarabb, mert majdnem egy csili-vili ezüst csodakocsi kerekei alá kerültem... Ilyen az én formám.Na meg az is, hogy sokszor panaszkodom, hogy nem keres engem senki, most felesleges lett volna, hiszen Jesse J -től a Domino ismét megszólalt a zsebemben, de ezúttal egy számomra ismeretlen szám keresett......

11. Rész SummerTime!!

2 hét telt el azóta az este óta. Épp elég idő, hogy John és én mindent tisztázni tudjunk. Viszont az elmúlt egy hétben nem minden alakult zökkenőmentesen. Becky visszaköltözött New York-ba.  Ennek legfőbb oka az volt, hogy  szakítottak Edwarddel.  Minden címlapon mi voltunk, rengeteg hazugságot írogattak rólunk és sajnos ezeket már nem bírta ki a kettőjük kapcsolata. Ed teljesen összetört érzelmileg. John épp ezért nem nagyon akarja egyedül hagyni öccsét. Ez persze érthető. A mai nap viszont más lesz.  Odakint csodásan süt a nap, remek az idő.  Látszik, hogy végre itt a nyár.  Ezért úgy döntöttem, hogy ha törik, ha szakad kiráncigálom ma a srácokat a strandra, vagy bárhová, csak ki a házból.

 - Elmentem. Majd jövök. - kiabáltam, bár mondjuk feleslegesen. Apa dolgozott, anya meg Martin pedig vásárolni voltak. Felkaptam a cuccomat és elindultam. A srácok egy utcára laktak tőlünk. Az alatt a rövid idő alatt is az járt a fejemben, hogy miért is találtam ki ezt az egészet. Becky viszonylag, sőt túl hamar tette túl magát a szakításon.  Tegnap mesélte, hogy máris egy új sráccal kavar kint..  Kicsit megharagudtam rá, hisz én nem így ismerem őt. Ezért határoztam el, hogy nem hagyom, hogy Ed tovább szomorkodjon Becky miatt. Nem érdemli meg. Ha ő is túlteszi magát rajta, mindenkinek jobb lesz.  Persze nem siettetem, hisz tudom,hogy ez milyen. Csak a gondolataimra koncentráltam, így még a Grimes ház mellett is majdnem elmentem. Épp kopogásra emeltem a kezem, mikor az ajtó kinyílt. Susan lépett ki rajta. Mikor meglátott mosolyra húzódott a szája.
 - Jó reggelt! - köszöntem udvariasan.
 - Szervusz Sara! A fiúk még alszanak, de menj be nyugodtan. Én épp vásárolni indulok. Hozzak neked valamit?  - hadarta el, majd kitárta nekem az ajtót.
 - Nem, köszönöm.
 - Rendben. Akkor szia.  - köszönt el.
 - Viszlát.
Bementem a házba, felszaladtam a lépcsőn és egyenesen a fiúk szobája felé vettem az irány.  Egész úton reméltem, hogy még alszanak, így legalább én kelthetem őket, pont úgy, ahogy elterveztem, és ebben Susan megnyugtatott.  Bekukucskáltam az ajtón, ahogy benyitottam megcsapott az a tipikus fiúszobás állott szag... Hatalmas volt a rendetlenség. Minden a földön, pólók, nadrágok, cipők szanaszét. Mondjuk nem számítottam másra. Az ablakhoz siettem, megragadtam a sötétítő függönyt és gyorsa széthúztam.
 - ÉBRESZTŐ!!! - mondtam határozottan.  A sötét szobát teljesen ellepte a beáramló fény.  Mindketten reagáltak rá,  gyors grimasszal, majd átfordultak a másik oldalukra.  Edward ágya volt közelebb, így kiszedtem a feje alól a párnát és püfölni kezdtem vele.
 - John! Ugye tudod, hogy milyen idegesítő a barátnőd! - szólt nevetve Ed.
 - Tudom! - jött oda hozzám John és egy puszit nyomott az arcomra. Edward egy hirtelen mozdulattal kikapta a kezemből a párnáját és úgy tett ahogy én.
 - PÁRNACSATAAA!!!!!  - kiáltottak fel egyszerre.
 A 8 órás keltésért, megkaptam a büntetésem.  Mindketten engem püföltek, csikiztek. Körülbelül 10 perc telhetett el, mikor már nem bírtam tovább. Kiszabadítottam magam John öleléséből és a szoba másik felébe szaladtam.
 - Srácok! Srácok, elég! - mondtam lihegve. - Készülődjetek, öltözzetek, mert megyünk el.
 - Mégis hova? - kérdezte John.
 - Strandra, vagy vidámparkba, vagy nekem teljesen mind1, csak el itthonról.
John és Edward egymásra néztek, egy zsivány mosoly ült ki mind kettőjük arcára.
 - Szóval fürdőzni szeretnél? - kérdezte Edward, ugyan azzal a mosollyal, majd újra egymásra néztek.
 - Igen! De várj, mire készül... - végig sem tudtam mondani, Ed hirtelen odaszaladt hozzám és felkapott a vállára. Csak rohant velem le a lépcsőn egészen a hátsó udvarig.
 - Hé, hé mit csinálsz?  - kérdeztem nevetve, mikor a kerti slag felé nyúlt. Nem válaszolt, csak felém irányította a slagot,és locsolni kezdett. A hideg víztől felsikítottam, próbáltam kitérni előle, de nem nagyon sikerült. Aztán csak azt vettem észre, hogy egy vödör vízzel támad John az öccsére. Már ott tartottunk, hogy mindenki csurom víz volt. Még szerencse, hogy a fehér felső, és farmer short alá fürdőruhát vettem fel. Kint ugráltunk a kertben, hót vizesen, mint a kisgyerekek. Nagyon jól éreztük magunkat. Ahogy elnéztem Edward is. Nemsokkal később csengettek. Mivel mindketten csupán egy szál bokszerben voltak, én mentem ajtót nyitni.
Kinyitottam és megtorpantam.  
 - Te mit keresel itt??   - elkerekedett szemmel, csak ennyit tudtam kinyögni.

10. rész Érzelmek

 - Hát itt vagy! Sara, van fogalmad arról, hogy mi volt egész délután? Mindenki téged keresett. Nem tűnhetsz csak így el! - rohant oda hozzám John. Akkora lendülettel ölelt meg, hogy majdnem hanyatt vágódtam a vízbe.
 - Úgy aggódtam érted. De nem csak én, mindenki más is. - folytatta...
 - Honnan tudtad, hogy itt vagyok? Egyáltalán honnan tudtad, hogy eljöttem? -kérdeztem zavartan.
 - Mondtam, hogy beküldöm hozzád Becky-t.  Be is ment. Aztán mikor a kórtermedet üresen találta, és hiába várt nem mentél vissza, küldött nekem egy üzenetet, hogy nem tudom-e hogy hol vagy. De ezt már csak  a koncert után láttam. Aztán mikor sem Becky sem mi sem a szüleid nem találtak sehol és persze telefont sem hoztál magaddal eszembe jutott ez a hely. -hadarta dühösen, aztán lágyabban folytatta: -  Hogy régen is sokat jártál ide, meg mi ketten is. Gondoltam egy próbát megér.
Csak állt előttem, én a cipőjét bámultam, éreztem magamon a tekintetét, de mivel utálom, ha valaki néz kénytelen voltam felnézni.
 - Sajnálom. Nem gondoltam bele, a következményebe, de muszáj volt gondolkoznom és már nem bírtam a kórházat.
Zsebéből előhalászta mobilját és írt egy rövid sms-t valakinek. Nyilván értesítette az otthonlévőket, hogy megvagyok.  Aztán mikor végzett visszarakta a telefont a helyére és felpattant mellém a korlátra.
 - És min pörgött az agyad?
 - Mindenen. De legfőképp kettőnkről. Hogy érdemes-e újra ezt csinálni. Én csak a nyáron leszek itthon, aztán visszamegyek New York-ba, te meg még nagyon most sem leszel itthon, mert gondolom nyáron van a legtöbb munkátok. Koncertek, túrnék... De aztán mindig arra jutok, hogy az életem egyik legszebb időszaka az volt amit veled tölthettem és hogy igazából még mindig nem tettem túl magam a szakításon, pedig az már régen volt. Egészen tegnap előtt estig azt hittem, hogy jól megvagyok nélküled, de aztán megtaláltam a fényképalbumunkat és minden felelevenedett bennem és rájöttem, hogy hiányzol. - csak dőltek belőlem a szavak. Muszáj volt kibeszélnem magamból. John csöndesen hallgatott, majd röhögve így szólt:
 - Még megvan a fénykép album? Azt hittem kidobtad.
 - Hogy te milyen mocsok vagy! Épp szerelmet vallok neked, benned meg csak ez marad meg.. - mondtam, én is nevetve, majd oldalba böktem.  
 - Nem, dehogy.  Figyeltem minden egyes szavadra! :) Amíg a kórházban voltunk addig én ezen gondolkodtam, Meghallgatva a te nézőpontodat, szerintem megpróbálhatnánk  újra.
Egyikőnk sem szólt semmit, csak néztünk egymás szemébe. Elvesztem hatalmas nagy zöld szemeiben.  Percek telhettek el így. Majd egyik kósza tincsemet a fülem mögé igazította, arcával az enyém felé közeledett és a szánk összeért. ez most nem olyan csók volt mint a mosdóban. Nem ez, most sokkal nyugodtabb volt. Olyan, mint a 2 évvel ezelőtti csókok...

9. Rész. Zavaró dolgok...

Hatalmas csörömpölés ütötte fülünket, körülöttünk mindenhol üvegszilánk. Egy kővel valaki kidobta az ablakot.  Abban a pillanatban kicsapódott az ajtó. Fotósok, újság írok tömkelege zúdult be rajta, na meg a betört ablak sem volt már üres. Bekerítettek minket. John védelmezően elém állt.  Bombáztak minket a kérdéseikkel... Szánkba nyomták a diktafonokat.. Kattogtak a gépek, villogtak a vakuk...  Innen egy hamar nem szabadulunk. John próbálta az értésükre adni, hogy nem a legjobb alkalom, hagyjanak minket békén, de természetesen ez nem érdekelte őket.  A következő pillanatban valami koppant a fejemen és a földre estem.

Gépzúgásra és csipogásra ébredtem. Na meg persze, nagyon erős fejfájásra.. Nem akartam kinyitni a szemem, de tudni akartam, hogy hol vagyok és, hogy mi folyik körülöttem. Mondjuk afelől, hogy hol vagyok semmi kétségem. Kórházban. Vagy csak nagyon feltuningolták a szobámat a távollétemben.... -.-" Végül a kíváncsiság győzött..  Óvatosan kinyitottam a szemeimet... Mivel így sok mindent nem láttam, felültem. Kicsit hirtelen,  megszédültem. Majdnem hanyatt vágódtam, de megtartottam magam. Körbe néztem. Nagyon örültem annak amit láttam. A kis kanapén éppen John aludt.  Annyira édes.. :) Rajtunk kívül senki más nem volt a szobában. Ha azt a nagy halom héliumos lufit nem veszem bele, ami az ágyam végére volt kötve.  Smiley-s, csillagos, kiskutyás, szívecskés.. :) Aztán megpillantottam az éjjeliszekrényen lévő újságokat. Lefagytam, mikor a saját arcom nézett vissza rám, az összes címlapról. Tudtam, hogy ez lesz, de nem készültem fel rá. Elképedve olvastam a címsorokat: " Elrabolták a Grimes testvérek szívét?!"  Ezen a lapon, még Edwardnek és Becky-nek is jutott hely a "nagy" csókunk mellett... Aztán a következő:  "John Grimes és titokzatos barátnője. Már a baba is úton van?!" Sokkolt.. Kiesett a kezemből az újság és lecsúszott az ágyról. Nagyot csattant a járólapon. John felriadt a hangra.
 - Sara! - mosoly húzódott a szájára, és odarohant hozzám. Megölelt. Majd mikor meglátta az újságokat az ölemben és a földön elkomorodott arccal nézett rám. - Nagyon sajnálom! Nem akartalak ebbe belekeverni.
 - Nem a te hibád!  Nyilván, nem te hívtad oda a fotósokat.
 - De akkor is felelősnek érzem magam, amiért itt vagy. - kezével végigsimított az arcomon.- Hogy vagy?
 - Körül belül, úgy mint akit kupán vágtak egy... Mivel is??
 - Csak neked lehet ettől a pici kavicstól közepes mértékű agyrázkódásod!! - nevette, közben bele nyúlt a zsebéve és a kezembe ejtette a "tettest".  Vele együtt nevettem, mikor megláttam. Tényleg egy kicsi kavics volt az. Nyilván valaki nekem szánta. Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és Edward viharzott be rajta.
 - John, ha nem sietsz elkésünk a koncertről. Áhh szia Sara! Hogy vagy? - jött oda egy nagy öleléssel.
 - Már jól köszi!! :)
 - Ne haragudj, de most mennem kell. - nyomott egy puszit a homlokomra John. - Beküldöm Becky-t, ne legyél egyedül.
 - Rendben.  Köszi!  Aztán jók legyetek,  csak semmi csajozás, még itt hűtlen barmoknak fognak titulálni a holnapi lapok. - viccelődtem.
 - Jók leszünk. Ígérjük. - mondta Ed, majd kitolta Johnt az ajtón. Egyedül maradtam. Az újságokat semmi kedvem nem volt olvasgatni,  hisz én tudom mi az igazság, felbosszantani meg nem akarom magam...  Csak egy hely járt a fejemben. Egy hely, ami rengeteg titkot őriz. A nap odakint csodásan sütött, hívogatott kifelé. Gyorsan rendbe raktam magam, felvettem amit találtam és kiosontam a kórházból.  Nem tudtam tovább ott maradni!! Egyszerűen hívogatott az a hely. Rég voltam már ott.  Megkönnyebbültem, mikor odaértem. Az a látvány fogadott amire emlékeztem.  Hatalmas zöld lombok, kis patak a tisztás közepén, rajta egy kis híd. Ez volt a kedvenc helyem, olyan megnyugtató itt lenni.  Felpattantam a híd korlátjára és pörgött az agyam. Mindenen.. Aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy besötétedett, de azt is csak azét vettem észre, mert megzavart valaki...
   

8. Rész. Meglepő hírek...

 - MEGLEPETÉÉS!!! - kiáltották, mikor beléptem.  Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ez most nekem szól vagy a srácoknak ott mögöttem.  Aztán, mikor megláttam anyut, aput, Martint, Beckyt egyből lejött, hogy engem köszöntenek. Becky??  Ő mit csinál itt??
 - Sziasztok!!  - rohantam oda a tömeghez, és mindenkit megöleltem. A rég nem látott barátnőimet Jennát, Bess-t és Katy-t is.  Végül mikor már mindenkivel beszéltem pár szót, Becky-t kezdtem keresni. Először nem találtam, majd hirtelen megláttam őt a sarokban Edward társaságában. Beszélgettek és nevetgéltek. Gyorsan odarohantam és a nyakába ugrottam.
 - Te mit keresel Dublinban?? Jah és ez a te műved? Rajtad kívül senki sem tudta, hogy jövök. - támadtam le. Próbáltam komoly lenni, de csak nevetésben törtem ki...  Becky és Ed egymásra néztek.
 - Igazá...   - kezdték el egyszerre mondani. De végül csak Edward folytatta.
 - Igazából ezt mi ketten találtuk ki. Rajtad és Johnon kívül mindenki tudott a tervről.
 - Köszönöm!! -öleltem meg mindkettőjüket egyszerre. - Ennél jobb fogadtatásom nem is lehetett volna.  Na de akkor most üljünk csak le, és meséljetek el nekem mindent!  - húztam őket a közeli kis boxhoz.
 - Mindent? -kérdezte Becky rémülten.
 - Mindent, mindent!!!
 - Hát jó, akkor kezdem is.  Az úgy volt...  - kezdte volna Ed, de Becky belé fojtotta a szót:
 - Együtt járunk! - bukott ki belőle.  Hallottam, ahogy koppant az állam az asztalon... 
 - Héé, ezt később akartuk volna elmondani, emlékszel??
 - Ő a legjobb barátnőm, ez alatt a pár nap alatt is rémes volt titkolózni előtte...
 - Egy ikertestvér elől sem valami könnyű eltitkolni a dolgokat...
Tátott szájjal figyeltem, ahogy megvitatják a dolgokat. Nem fért a fejembe...  Becky és Ed?? Hogy?? Hisz akkor találkoztak utoljára, mikor kiköltöztek New York-ba, vagyis akkor mégsem.. Hát persze, hogy nem, hisz együtt szervezték a "nagy" fogadtatásomat...  Régebben mikor még együtt voltam Johnnal mindig úgy volt hogy Én meg John, Becky és Edward.  Úgy látszik fordult a kocka... Becky meg Edward, John és én...
 - Ez remek hír!! Gratulálok! Azt megtudhatom, hogy mióta???
 - Emlékszel, mikor Dublinba utaztam egy hétre a nagyihoz?  Na azóta!!
 - Az 3 hónap!! Becky Ross, hogy merted eltitkolni előlem???  - kérdeztem, közben újra megöleltem mindkettőjüket, áthidalva az asztalt.
 - Mikor csomagoltunk előző este, akkor akartam elmondani, de megtaláltad az albumot, és inkább hagytam.
 - Értem. Megbocsájtotok egy pillanatra, ez már a 3. pohár ice tea volt.... - célozgattam, majd gyorsan felálltam és a mosdót  kezdtem keresni. Meg is találtam.  Benyitottam, és rohantam volna az egyik fülkébe, de belebotlottam valakibe.
 - John! Mit keresel te a lány WC-ben??  - Csak kérdőn nézett rám.
 - Öhm.. legjobb tudomásom szerint ilyet ti nem tudtok használni. - mutatott a piszoárokra...   Ott helyben elvörösödtem, így is csak én tudok járni...
 - Jesszus, tényleg. Ez a férfi mosdó....  - állapítottam meg.  
Megfordultam, és indultam volna ki, de John elkapta a csuklómat és visszahúzott magához.  Alig pár centi volt köztünk. Éreztem, hogy gyorsabban kezd verni a szívem.
 - Szerettem volna még beszélni veled! - mondta.   Lehelete az arcomat simogatta.
 - Itt vagyok.
 - Tudom, és ennek nagyon örülök!
Keze közé fogta az arcom és megcsókolt. Nem ellenkezdtem.
 - Szeretlek! - súgta bele a csókba.
Már épp mondani akartam, hogy én is szeretem őt, de ekkor valami megzavart minket...  
 

7. Rész: Jake vagy John ?? (Sara)

Nem volt semmi kétségem afelől, hogy leszálltunk,  ugyanis a fülem teljes mértékben bedugult. Mindig így járok, ha repülőn utazok.  Szinte már mindenki pakolászott körülöttem, életre kelt a helység. Én még ültem nyugodtan a helyemen, jó pár percig még úgysem indulhatunk kifelé. Na meg, úgyis utoljára szállnék ki, utálom a tömeget... Bár lehet, hogy az zavart, hogy perceken belül, újra találkozok Johnnal! Magam sem tudtam eldönteni. Végül is, ma egy reggeli, aztán újra szétválna útjaink. Ő éli tovább a nagy popsztár szuper életét, én meg maradok a kis unalmas szürke hétköznapjaimban...
 - A légi folyosókat megnyitottuk, kérjük kezdjék meg a leszállást. - hadarta az egyik hölgy. Ennyit kaptam el, a többire már nem figyeltem. Mindenki felpattant a székéből és tolakodni kezdett előre, hogy ő legyen az első. Én szép nyugodtan felálltam és elindultam előre. Egyet léptem volna, mikor valaki a sarkamba taposott, és szokásomhoz hívem előre buktam....  ...volna, ha nem kapaszkodok meg a székekben.  :P
 - Bocsi! Ne haragudj! Jól vagy?! - kapott utánam, a tettes..
 - Én igen, kösz!! De a sarumnak annyi!! - mutattam az elszakadt pántra. Ez után felnéztem a srácra. Nem kellett volna. Lefagytam és csak habogtam össze vissza!! Fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Hogy haragudjak-e rá, vagy sem. Nem tudtam eldönteni. Belefeledkeztem  gyönyörű szép, kék szemeibe. Felőlem akár le is zuhanhattunk volna... Mondjuk az fura lenne, mert már leszálltunk..
 - Tényleg bocsánat!! Nem akartam. A cipőt meg kifizetem. - mondta. Látszott rajta, hogy szégyelli, amit tett.. - Jake vagyok! - nyújtotta oda a kezét. - Jake Rosati.
 - Sara Wilson.
 - Sara! Örülök, hogy megismertelek! :)
 - Igen, én is!!  Bár a cipőm már nem annyira...
Mosolyra húzódott a szája. Nagyon jól állt neki. Mint az a laza kék ing, farmer és tornacipő amit viselt!!
 - Ööö szerintem induljunk lassan. - törte meg a már majdnem kínos csendet. A hátam mögé mutatott. Már szinte csak mi voltunk a gépen.
 - És amúgy, idevalósi vagy??  vagy New York-i ?? - kérdezte, miközben mentünk kifele.
 - Idevalósi. Most jöttem haza, New Yorkban csak tanulok.  Hát te??
 - Én a nénikémhez jöttem a nyárra látogatóba. Amúgy New Yorkban lakom. Megadod a telefon számod?? Összefuthatnánk valamikor. Annyira nem ismerem itt a járást, megmutathatnád  a várost, persze csak ha te is szeretnéd!
 - Persze! Miért is ne?! - mondtam, majd azzal a kezembe nyomta a telefonját. Gyorsan bepötyögtem  számom és visszaadtam neki.  Sietősre vettük a lépteinket, mert már majdnem ránk zárták a légi folyosót. Láttam, hogy John meg Edward várnak rám a kapu előtt. Ebben a pár percben róluk meg is feledkeztem... Csak tipegtem ott Jake mellett, a szakadt sarumban aztán hirtelen észrevettem John fájdalommal teli tekintetét, amely köztem és Jake között járt.  Valami nagyon nem tetszett neki... Aztán rájöttem. Jake.  
 - Sara! Azt hittem, hogy már nem akarsz leszállni a gépről!! - szólt Edward, mikor odaértünk hozzájuk. - Szia Edward vagyok. Ő pedig John. -mutatkozott be.
 - Sziasztok! Jake! - nyújtották egymásnak a kezüket. John nem reagált, csak állt ott, mint akinek elvették az uzsonnapénzét.
 - Most botlottunk egymásba a gépen. Szó szerint!! Elszakította a sarumat!! - mondtam gúnyosan. Erre felnevettek.  John arca kicsit ellazult, mintha ez egy fontos infó lett volna, hogy most találkoztunk. Lehet azt hitte, hogy a pasim?? Lehetséges...
 - Hát srácok és Sara, nekem most mennem kell.  Remélem még összefutunk.  - ezzel el is ment.  Utána köszöntünk, de ennyi.  Vajon fog majd hívni??  Remélem, nem most láttam utoljára.  Miután felvettük a csomagjainkat, fogtunk egy taxit és elindultunk a kajáldába, amit a fiúk nagyon szerettek. Legjobb tudomásaim szerint új hely és,  hogy még nem voltam ott. Az út csöndesen telt, csak bámultam ki az ablakon. Ismerős helyek, házak, utcák... Jó volt újra itthon lenni. Aztán eszembe jutott Jake. Meg az is, ahogyan John ránézett. Ránk nézett...  Kíváncsi vagyok, hogy vajon mi játszódhatott le a fejében...  Amíg oda nem értünk arra a helyre, másra sem tudtam gondolni csak hogy Jake vagy John.  John vagy Jake...  Megérkeztünk.  Ed kifizette a taxit és bementünk...  Nem hittem a szememnek  ugyanis.....
    

6. Rész. A "nagy" találkozás (John szemszöge)

 - El sem fogod hinni, hogy kivel futottam össze! - támadt le Edward, mikor megtalált a gépen. Csak pislogtam, hogy mi baja lehet.. Mondjuk, lehet olyannal találkozott, akiért rajong, vagy rajongunk, vagy ilyesmi..
 - Miley? Taylor Swift?? Oh oh várjál tudom... Britney !??? - találgattam lelkesen.. :D
 - Igen Briney-vel!! - ült le a helyére.
 - Tényleg vele??? Na nee!!
 - Hát nem is!!  - hallatszott a hangjában a csalódottság, aztán felkapta a fejét, és folytatta: - De szerintem te is örülnél, ha újra látnád!!
 - Bökd már ki, hogy kiről beszélsz!! - utasítottam..
 - Jól van na! -adta meg magát. - Sara-val. Sara Wilsonnal.
Éreztem, hogy megdobban a szívem a név hallatán. Sararól azóta nem hallottam, mióta szakítottunk.. Lassan 2 éve. Az első és egyben egyetlen szerelmem volt, de marha voltam, mert a zenei karrierem építése fontosabbnak bizonyult, mint az ő szereleme. Vajon megismerne még?? Hát persze, azért annyit nem változtam.. Na meg Edwarddel már találkozott... A mázlista Ed..  Vajon szereti a számainkat?? Vagy hallani sem akar rólunk??
 - Hahóóó!! Föld hívja Johnt!! Köztünk vagy még???
 - Ja, ahha.. Mit is mondtál??
 - Hogy hajnali 4 lesz otthon mire hazaérünk.  Ne verjük fel anyuékat. Menjünk el inkább a Juice-ba!
 - Oké.  Hallod, Ő is a gépen van??
 - Ki?...   Jaa... Ahha.
 - És mit csinált New York-ban, nem mondta??
 - De, tanul. A nyár miatt megy most haza.
 - Oké.
Ezzel a beszélgetést be is fejeztük. Ed a fejére tette a füles és zenét kezdett hallgatni. Én is ezt csináltam. A zene mindig ellazít. Hátra dőltem és kibámultam az ablakon. Sara járt a fejemben. Fura, hogy az eltelt idő alatt, szinte egyszer sem jutott eszembe. A tudat, hogy most csak pár méterre van tőlem idegesített. Látnom kell őt.  Nem sokkal később Edre pillantottam,  már aludt. Én csak untam magam, az ablakon bámultam ki, de ott se láttam semmi érdekeset. Nem repült a repülő szőnyegén Aladdin, és egyik felhőn sem várt rám Britney Spears. Végül már nem tudtam mit kezdeni magammal. Felálltam a helyemről, és csak vittek a lábaim. Mikor már a másod osztály kapujánál voltam, megtorpantam.  Biztosan akarom ezt?? De nem volt kétségem. Látnom kell őt. Csak egy picit!!  Körülnéztem. Majdcsak mindenki aludt. Remélem Ő nem fog. Bár teljesen mind1 lenne. Na jó, azért nem... Mikor már másodjára jártam körbe a szememmel a helyet, megakadt a szemem egy ismerős arcon. Igen,  ott van Sara. A laptopjába feledkezve, mosolyogva ül a helyén, szerencsére egyedül...   Odamentem és lehuppantam az üres székbe. Sara ijedtében pattant egyet és lecsapta a laptopja monitorát...
 - Mi van?? Ilyen ijesztő vagyok??
 - Ha letámadsz egy védtelen embert, nos akkor igen. - gúnyolódott. Azt láttam rajta, mintha örülne, hogy lát, de mégis próbál nem közeledni..  - Mit keresel itt??
 - Edward bealudt. Mesélte, hogy itt vagy, gondoltam megkereslek. 
  - Megtaláltál! 
  - Épp hogy. Nagyon sokat változtál! Tetszik a hajad!
Elkaptam, egyik kósza, hullámos tincsét és a füle mögé raktam. Elcsépelt tudom, de szinte reflex szerűen csináltam.  Ezután minden eszembe jutott. Egy csomószor ezzel a mozdulattal kezdeményeztem a csókot. De most, bármennyire is szeretném, nem tehettem... 
  - 2 év hosszú idő. 
  - Bizony. Na de mesélj, mi történt veled mostanáig??
Látszott rajta, hogy elgondolkozott.. Lehet titkol valami. Bár mondjuk miért is kötné a magán életét az orromra?! 
  Szerintem a legérdekesebb dolog ami eddig történt velem, hogy a reptéren felestem Edward táskájában.  
Jézusom.. Ő volt akkor az a lány, akihez Ed sietett...
  - Az te voltál?? Csak annyit láttam fél szememmel, hogy elesik valaki, és Edward szalad oda hozzá.
És még azt hittem, hogy csajozni próbál...  ezen a gondolaton önkéntelenül is felnevettem.  -Mikor meg mesélte, hogy összefutott veled, ezt nem mondta.   
 - Hát az a valaki én voltam. - 
Nézett rám azokkal a hatalmas barna szemeivel, és beszélgettünk. Rengeteg minden szóba jött. A sulija, a karrierünk, igazából, minden téma... majdnem minden szóba jött. Teljesen elvesztettük az időérzékünket,legalábbis és biztosan. Egy légi kísérő  jött oda hozzánk és zavarta meg a beszélgetésünket:
  - Elnézés kérek, hamarosan leszállunk, uram kérem üljön vissza a helyére. 
Nemsokára leszállunk és vége mindennek, újra nem beszélünk majd megint jó pár évig. De most nem hagyom.
  - Ö csak egy pillanat. - szóltam a hölgynek. Valamit még el kell intéznem. Mondjuk egy randit, vagy valami ilyesmit.  Meg is van: 
  - Kijön valaki eléd a reptérre? 
  - Nem hiszem. Nem szóltam haza, szóval ha Becky nem szólt, akkor biztos nem. - mondta halkan. 
  - Eddel, úgy gondoltuk, hogy leszállás után elmegyünk a kedvenc kajáldánkba. Esetleg van kedved velünk tartani? 
  - Persze! -vágta rá mosolyogva. Az én arcomra is kiült egy nagy mosoly... 
  - Szuper! Akkor kint találkozunk. - gyorsan felálltam, és visszabaktattam a helyemre. Edward épp akkor kelt fel, mikor visszaértem. Elmondtam neki, hogy amíg aludt megkerestem Sarat. Meg lényegében mindent, ami az alatt történt. Pár perc múlva földet értünk. Én és Ed gyorsan kint voltunk, igazából kiszaladtunk/ugráltunk a gépből. Én azért mert nagyon boldog voltam.. :P Ed meg csak felfrissítette magát. A kapunál vártuk Sara-t. Már majdnem zárták a légi folyosót, mikor megpillantottam Őt. Pontosabban őket, mert nem volt egyedül...    

5. Rész. Indulás haza (John szemszöge)

Beep - Beep  csörgött az ébresztőm. 4:30 van. Edward ágya felé fordultam. Még nagyban húzta a lóbőrt.. Lenyúltam a földre és vakon keresgélni kezdtem a kezemmel. Egy párnába ütköztem, felkaptam és erőtlenül az öcsém fejére dobtam.
 - Ébresztő!! - mormogtam közben.  Ed nem reagált, a feje alá tette a párnát és aludt tovább. Felültem az ágyban. Körbe néztem, közben kinyújtóztattam elaludt végtagjaimat.  Egy kupis New York -i hotelszobában vagyunk, már 3. napja. Mondjuk a kupiért mi vagyunk a felelősek, szó se róla... :)  Mára már csak egy reggeli rádióműsorunk van, aztán el kell érni a repülőt és mehetünk haza Dublinba.  Felálltam, kómásan odabandukoltam Ed ágyához és lerántottam ról a takarót.
 - Ébresztő!! - mondtam, most határozottabban.
 - Naa! - mordult fel. - Ne már, hagyj aludni!
 - Jól van, felőlem elkéshetsz!
 - Honnan? - kapta fel a fejét. - Nem este 8-kor megy a gép??
 - Az akkor megy, de a rádióműsor nemsoká kezdődik és 7-re nekünk is ott kell lenni. Még el kell csomagolni, elkészülni, odaérni...  és már el is késtünk. - magyaráztam a fürdő ajtóból és rádobtam egy nedves törülközőt, hogy kicsit életre kelljen.  Visszamentem a fürdőszobába, kicsit lecsapattam magam, fogat mostam aztán felvettem a tegnap este kiválasztott ruhadarabokat. A fekete cső farmer, fehér ing és piros zakó összeállításnál döntöttünk.  Már épp a hajammal akartam kezdeni valamit, de odakint túl nagy volt a csend, így kinéztem.  A látványtól elröhögtem magam.  Edward az félig rádőlve az ágyára, nadrág a térdéig felhúzva, inge félre gombolva, már ami be van rajta gombolva...
 - Sokra haladtál öcsi. - mondtam, majd megpaskoltam a mellkasát.
 - Nincs kedvem megcsinálni a hajam.. Elég lesz egy sapi?
 - Ahogy elnézem semmihez sem nagyon van kedved. Amúgy igen, én is azt veszek fel.
6:30-ra végre sikerült mindennel elkészülni. Edward nagy nehezen felébredt, összepakolt a bőröndjébe, mert a hotelba már nem jövünk vissza. Szerencsére,  már csak egy pár rajongó ácsorgott a hotel előtt, így ott is hamar végeztünk, és már úton voltunk a stúdióba. Közben 1-2 videó sem maradhatott el. :)
A műsorban a szokásos kérdések hangzottak el, mikor jön az új album, új klip, hogy csináljuk meg a hajunkat, mikor megyünk ide-oda, van-e barátnőnk? - és még sok egyéb kérdés.
Utána, igazából már semmi dolgunk nem volt, így megint bevettük a várost. A 3 napból 3-szor látogattunk el a Time Square-re, vettünk még fura szuveníreket, ebédre Sushit. Aztán már csak azt vettük észre, hogy este fél 7  van.  Elindultunk a reptér felé. Az előtérben egy nagyon aranyos lánycsapat fogadott minket, " Viszlát Jedward!" feliratos kis táblákkal. Felkísértek egészen a kapukig. A sok vaku villanástól, már csillagokat láttam . Edwardot is elvesztettem. Körül néztem, hátha meglátom valahol. Meg is lett. A szemem sarkából, csak annyit láttam, hogy egy földön fekvő lányhoz siet. Nem foglalkoztam vele, az ő dolga hogy hogy csajozik.. :P Aztán megszólalt a hangosbemondó. A járatunk 10 perc múlva indul, el kéne kezdeni a beszállást.
 - Na lányok, nagyon aranyosak vagytok, örülök, hogy megismertelek titeket, most mennünk kell. Remélem, hamarosan találkozunk! - köszöntem el a lányoktól. Felkaptam a kézi táskámat és elindultam fel a gépre. Mikor Edward megjelent én már elfoglaltam a helyünket.
 - El sem fogod hinni, hogy kivel futottam össze!!

4. Rész. A "nagy" találkozás

 - Sara! Ezer éve! - mondta Edward, majd felsegített a földről és megölelt.
 - Csak 2. - mondtam miután elengedtük egymást.
 - Mit keresel itt?? - kérdezte.
 - Itt tanulok. Most megyek haza a nyárra.
 - Az király! Mi is most megyünk haza. Ja  és bocsi a táskáért Csak épp "búcsúzkodtunk"  néhány rajongótól. Biztos, hogy jól vagy??
 - Persze. Kutya bajom. De most nekem mennem kell. - próbáltam elszabadulni, de nem sikerült..  Edward már régen sem volt az a fajta akit, olyan könnyen lelehet rázni. Tudom nem szép, de különben nélkülem szállnak fel a csomagjaim...
 - Öhm igen, nekem is. John már biztos vár. De ezzel a géppel  jössz, nem?!   -  hát persze, John.  Egészen idáig eszembe sem jutott, attól függetlenül, hogy a pulcsijában ébredtem, jah és hogy előttem állt a másik fele, azaz az ikert testvére...
 - Igen, ezzel megyek, ha le nem késem. - célozgattam.
 - Akkor felkísérlek. - azzal karon fogott és elindultunk a kapu felé.

A gépen:

Miután felszálltunk a gépre, megkerestem a helyem. Ed is ugyan ezt tette,  csak ő az ellenkező irányban, az I. osztályon. Már lassan 1 órája repültünk. De ez is lassan telt. Valamivel el kéne csapni az időt, hosszú még az út. Ölembe vettem a laptopomat. A kezeim nem nagyon hallgattak az agyamra. Bármilyen jelzés nélkül elkezdték bepötyögni a keresőbe: "JEDWARD".  A talált képek alapján nem változtak semmit, de mégis teljesen mások. Nem tudtam leállni, a képek után híreket, a hírek után videókat nézegettem. Aztán arra lettem figyelmes, hogy valaki lehuppan mellém. Eddig szerencsére egyedül ültem, így sem engem nem zavart senki, és én se. Ijedtemben, reflexszerűen gyorsan lecsaptam a laptop monitorját. Kicsit erősebben, de nem baj.
 - Mi van?  Ilyen ijesztő vagyok?? - kérdezte John.
 - Ha, letámadsz, egy védtelen embert, nos akkor igen. - mondtam gúnyosan, mire nevetni kezdett. Jajj.. A szívem majd kiugrott a helyéről! - Mit keresel itt?
 - Edward bealudt. Mesélte, hogy itt vagy, gondoltam megkereslek.
 - Megtaláltál. - próbáltam közömbös maradni.
 - Épp hogy. Nagyon sokat változtál! Tetszik a hajad! - mondta, majd megfogta az egyik  hullámos tincsemet. Nos igen. mikor utoljára látott John, vállig érő, oldal frufrus hajam volt, na meg teljesen más stílusom. Mostanra, derékig növesztettem a hajamat, és általában hullámosan hordom.
 - 2 év hosszú idő.
 - Bizony. Na de mesélj, mi történt veled mostanáig?? - érdeklődött.  Valamiért tök lelkes. Fogalmam sincs miért, talán mert megint találkoztunk, vagy mostanában mindig ilyen.
  - Szerintem a legérdekesebb dolog ami eddig történt velem, hogy a reptéren felestem Edward táskájában.
  - Az te voltál?? Csak annyit láttam fél szememmel, hogy elesik valaki, és Edward szalad oda hozzá. -nevetett megint. - Mikor meg mesélte, hogy összefutott veled, ezt nem mondta.
 - Hát az a valaki én voltam...  
Ez a beszélgetés  a semmiről így ment tovább, egészen addig még egy légi kísérő meg nem szakította.
 - Elnézés kérek, hamarosan leszállunk, uram kérem üljön vissza a helyére.
 - Ö csak egy pillanat. -válaszolt udvariasan, aztán visszafordult hozzám. - Kijön valaki eléd a reptérre?
 - Nem hiszem. Nem szóltam haza, szóval ha Becky nem szólt, akkor biztos nem.
 - Eddel, úgy gondoltuk, hogy leszállás után elmegyünk a kedvenc kajáldánkba. Esetleg van kedved velünk tartani?
 - Persze. - vágtam rá mosolyogva.
 - Szuper! Akkor kint találkozunk. - mondta, majd azzal a lendülettel, ahogy idepattant, el is ment.  Ekkor megszólalt, a hangosbemondó, hogy leszállunk kapcsoljuk be az öveket stb. Mindent elpakoltam gyorsan és csak azon gondolkodtam,  hogy mi volt ez az egész...