2012. június 22., péntek

37. rész - Másnap...

  - Sara! Hé, ébredj! - rázogatott Lana.
  - Mi van? - kérdeztem álmosan.
  - Mi volt este?
  - Nem tudom..  Hol vannak a srácok?
  - Fogalmam sincs, már nem voltak itt, mikor felkeltem.
Hiába próbáltam visszaemlékezni az elmúlt éjszakára, csak addig sikerült, hogy a srácok "meglátogattak" minket a koncert után. Buliztunk egy kicsit, meg, hogy rendeltünk valamit a szobapincértől. Mondanom sem kell, hogy nagyon örültek, mikor hajnali 3-kor letelefonáltunk a recepcióra, hogy ez és ez kellene... Ennyi! A többi még csak homályosan sincs meg...
Vakon a mellettem lévő éjjeli szekrényen kutattam a telefonom után. Mikor meglett egyből hívtam Johnt, hogy érdeklődjek a tegnap este felől.  De ki volt kapcsolva. Lana is követte a példámat.  Hívta  Kednallt és Logant, de  semmi. Edwardöt is próbáltam, ugyan csak sikertelenül. Kicsit kezdtem ideges lenni. Míg Lana megleste Katyt, én átöltöztem és az ikrek szobája felé vettem az irányt. Fogalmam sincs, hogy hány óra lehetett, lehet, hogy még alszanak és azért nem veszik fel. De ők mindig elérhetőek. Pláne, hogy valameikőjük  kezében állandóan ott a telefon, hogy hírt adjanak magukról twitteren. Na, ez de jó, hogy eszembe jutott. Miután meguntam a kopogtatást, visszamentem a mi szobánkba a telefonomért és felnéztem  twitterre. Így sem lettem okosabb... Az utolsó megjegyzésüket a koncert után osztották meg, hogy nekik vannak a legjobb, legcsodálatosabb rajongóik. Azóta semmi...
   - Hát Katy sem tud semmit.  Most kivételesen egész éjszaka aludt. - ült le mellém az ágyra Lana.
   - Johnék nem nyitnak ajtót és a telefont sem veszik fel. Vagy alszanak még, vagy pedig valami fontos dolguk van. Legalább is, nagyon remélem.
   - Te menj le szerintem a recepcióra, kérdezd meg, hogy kijelentkeztek-e már. Én addig megnézem Kendallt és Logant.
  - Oké.
A telefonommal a kezemben elindultam a földszintre.  A hall szinte üres volt. Csak 1-2 ember üldögélt a kanapékon az újságjába vagy a laptopjába feledkezve. Nem foglalkoztam velük, csupán egy pillantást vetettem rájuk, aztán egyenesen a recepciós pulthoz mentem. A pult mögött egy középkorú hölgy ült a székében.
    - Jó napot! Janel vagyok. Miben segíthetek?  - fordult felém udvariasan.
    - Jó napot! Érdeklődni szeretnék, hogy a 3. emeleten a 125-ös és a 214-es szobákból kijelentkeztek-e már?!  Mert sehogy sem érjük el az ott lakókat.
   - Valamiféle hozzátartozójuk vagy, igaz?
   - Igen! - vágtam rá.
   - Nos ez azért fontos, mert csupán ennek fejében adhatok ki bármilyen információt. 

   - Engem tényleg csak az  érdekel, hogy ezekből a szobákból kijelentkeztek-e már, vagy még itt vannak!
   - Rendben. Egy pillanatot kérek.
   - Köszönöm.
Szorongattam a mobilom, azt várva, hogy végre megcsörrenjen és az hívjon, akire várok.
Ilyenkor bánom, hogy Liamnek nem tudom a telefonszámát.
  - A 125-ös szobából reggel 7 órakor jelentkeztek ki. A 214-ben pedig még laknak. De a kulcsot leadták, szóval nagy valószínűséggel elmentek valamerre.
  - Értem! Nagyon köszönöm! Sokat segített! - mondtam.
  - Örülök, hogy tudtam! További szép napot!
  -  Magának is! Viszlát! - köszöntem el.
Az étterembe indultam. Nem voltam éhes, de gondoltam, iszok valamit. Na itt már nagyobb volt a nyüzsi.
Leültem a terem végében lévő bárpulthoz, közben Lananak pötyögtem egy SMS-t, a hírekről.
  - Szia! Mit adhatok? - jött oda hozzám a pultos srác.
  - Öhm. - vetettem egy pillantást az itallapra.- Egy olasz cappuccinot kérek. Sok tejjel. Köszi. - mondtam.
  - Rendben! Azonnal adom. - mondta, majd nekilátott. - Barátaidat hol hagytad? - kérdezte hirtelen.
Ez a kérdés tényleg váratlanul ért...
  - Barátaimat? - értetlenkedtem.
  - Akikkel este buliztál. - magyarázta. - Még alszanak?
  - Ja. Nem. Igazából a srácok eltűntek, most őket keressük... De honnan tudsz erről?  - kérdeztem.
Hátha többet tud, mint én.
  - Nem emlékszel? Én vittem fel nektek a piákat. Hívtatok, hogy maradjak, bulizzak veletek, de most sajna dupla műszakot nyomok...  Amúgy az a cuki ikerpár is eltűnt? Nemrég voltak itt reggelizni. Igen érdekesek voltak. Gabonapehely vízzel...  Fúú...  
Cuki? Mondjuk igen, nagyon édesek, de ezt egy fiú szájából még nem hallottam. Igen meglepődtem. Alig tudtam feltenni a kérdéseimet.
   - Ami azt illeti, semmire nem emlékszek. Beavatnál kicsit?  Mit hoztál fel nekünk? És ne haragudj, ha már mondtad, de mi a neved?! - feladtam, hogy a névtáblája után kutassak.
  - Csabi vagyok! - nyújtotta a kezét.
  - Én pedig Sara.  Szép neved van, még nem nagyon hallottam róla.
  - Igen, itt nem valami népszerű.  Magyar vagyok. - tette elém a cappuccinót.  
  -  Húú. Köszi.
  - Az éjszakával kapcsolatban pedig... Tessék, ezeket rendeltétek. - adott a kezembe egy fekete mappát. - Semmi alkohol..  Milyen buli az, ahol nincs pia?  - húzta a száját.
Gyorsan végig futottam a listát.
  - Nálunk nem jellemző. Jól megvagyunk nélküle is.
  - Várj csak. - nézte ő is a listát. -  Ebben a két koktélban nagyon erős rum van. Szerintem ez ütött ki titeket.
  - Na kössz...  - mondtam nevetve, majd belekortyoltam az italomba.  
  - Hát most na...
Annyira elbeszéltük az időt, hogy Lana már a bőröndjeinkkel várt az előtérben. Csabival telefonszámot cseréltünk, hogyha esetleg, kéne valaki aki vállán kisírhatom a bánatom, vagy ha csak olyan ember kell akinek "kerek a popsija"  hívjam nyugodtan. Időközben előkerült Kendall és Logan is.  Mint kiderült, futni voltak és nem vittek telefont.  Rendeztük a számlánkat,  kijelentkeztünk bepakoltunk az autóba és útnak indultunk. Lana kezdte a vezetést. Én az anyós ülésen próbáltam aludni, de egy hívás megzavart ebben.
  - Igen tessék? - szóltam bele.
  - Sara! Liam vagyok.
  - Szia. Segíthetek valamiben?
  - A srácok nincsenek ott veled? - kérdezte kétségbe esett hangon.
  - Én azt hittem velük vagy!
  - Hát én a reggeli műsor óta nem láttam őket........    

3 megjegyzés:

  1. ÚrIsten..........Mi lehet a fiúkkal...... ://

    VálaszTörlés
  2. Cseszd meeeeeeeeg !!!!! lefordultam a székről úgy röhögök csabiiiiiiim :DDDDDD áhhh meghaltam :DD

    VálaszTörlés