50. rész - A show

  - Miért nem gondoltam át jobban ezt a dolgot? Akkor biztos nem vállalom be!  - járkáltam körbe-körbe a sminkszobában.
  - Hé! Szívem nyugi! - ölelt át hátulról John. - Minden oké.  Jó? Nem lesz semmi baj! - súgta a fülembe.
Felé fordultam, hgy a szemébe nézhessek, de jobbnak láttam inkább hozzábújni, olyan szorosan, ahogy csak tudtam.
  - Jó persze.  Ti már hozzászoktatok! - mondtam.
Rettenetesen izgultam.  Legfőképp a következmények miatt. Na meg persze, hogy egészen ma délelőttig úgy tudtam, hogy ez csak egy egyszerű felvétel lesz, amit majd január környékén leadnak a tv-ben. Hát persze, hogy nem...  Az egész műsort élőben fogják közvetíteni.  Azért nem mondták a srácok korábban, mert azt hitték, tudok róla. Ma is csak véletlen derült ki.
  - 10 perc és ti jöttök! - szólt be a rendező az ajtón, majd rohant is tovább.   A sminkes pedig kikapta Jont a karjaim közül, hogy elintézze az utolsó simításokat.
  - Na gyerekek! - csapta össze a tenyerét Liam. - Akkor úgy, ahogy megbeszéltük!   Sarah, minden rendben? - kérdezte, mikor összerezzentem kicsit.  Hirtelen mindenki felém kapta a fejét és aggodalmasan nézett rám.
  - Öhm...  Igen.   Csak...   Csak azt hiszem, épp most rúgott egyet  a baba.  Kicsit váratlanul ért.
  - Komolyan? - rohant vissza hozzám John és a hasamra tette a kezét, várva, hogy újra megtegye a kis pocaklakó.
  - Nyilván érzi, hogy izgulsz és kicsit oldani akarja a feszültséget. - mondta Edward.
  -  5 perc és titeket szólítanak! Gyertek velem!  - jött vissza a rendező.  John gyengéden megfogta a kezem, majd együtt indultunk a férfi után, aki a színfalak mögé kísért minket.  Természetesen Edward is jött utánunk.  Mióta hazajöttünk Bécsből, olyan fura. Nem önmaga. Nem csak velük viselkedik furcsán, hanem Madisonnal is. Na meg, akárhányszor Szóba jön Becky az ő társaságában, egyfolytában másfelé tereli a témát. Senki nem tudja, mi van vele. Johnnak sem mond semmit.
  - Vigyázzatok arra az állványtartóra! - szólt hátra nekünk a rendező. Amíg mi könnyedén átléptük, a mögöttünk jövő Edward nem figyelt sem a figyelmeztetésre, sem a lába elé, így sikeresen megbotlott.
  - Jól vagy? - kérdeztem.
  - Ajj ne legyél már ilyen béna! - állította fel nevetve John a testvérét.
  - Kössz! Abszolút!  Imádom összetörni a lábujjaimat! - gúnyolódott.
  - Sarah! Menj előre!  Beszélek vele egy kicsit. - súgta John.
Szót fogadtam és ahogy eddig, követtem tovább a rendezőt. Egészen addig, míg a díszlet bejáratához nem értünk, nem fordult hátra.  Csak ott szembesült azzal, hogy egyedül vagyunk.
  - Hova tűntek az ikrek? - kérdezte kicsit idegesen.
  - Rögtön itt lesznek!
  - Remélem is, 2 perc és ti jöttök.
Ahogy ezt ki mondta, meg is jelentek mögöttünk a fiúk.    
  - Minden oké? - kérdeztem halkan Johntól, mikor újra megfogta a kezem.  Alig észrevehetően bólintott, majd hirtelen:
  -  Üdv újra mindenkit!  A szünet előtt említettem, hogy a Jedward elfogadta a meghívásunkat és elhoztak magukkal egy számukra, -  legalább is a duo egyik tagjának biztosan - nagyon fontos személyt.  Aki nem más, mint egy lány!- kezdte  a műsorvezető.
  - Készüljetek! - szólt a rendező.
  - Hát jöjjenek most ők egy nagy bejelentéssel! Hölgyeim és Uraim! Fiúk, Lányok!  Fogadják sok szeretettel Sarah Wilsont és a Jedwardöt!
A közönség egy emberként  kezdett tapsolni és sikoltozni, ami teljesen elnyomta a bevonuló zenét.   A fiúk előttem mentek, leugráltak a lépcsőn, majd az alján John megvárt engem és kézen fogva a kanapéhoz mentünk.  Éreztem a döbbent tekinteteket a hasamon pihenni.  Kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam, de ezt a 15 percet ki kell bírnom, ha már bevállaltam.
 Rick a műsorvezető köszöntött minket, ahogy odaértünk. Hagyott időt, hogy elmondjuk, amit akarunk, majd elkezdtük a beszélgetést.   Az elején még inkább csak a sablon szöveg ment,  szóba hozta a régi emlékeit a srácokkal, majd hirtelen belevágott a közepébe:
  - Úgy tudom, hogy ti ketten már korábban is jártatok együtt. Igaz?
  - Igen!  Jóval az X-Faktor előtt jöttünk össze.  De a kevés idő és a hirtelen jött hírnév véget vetett sajnos az egésznek. Akkoriban nem fért volna bele egy párkapcsolat. - mondta John.   Már vagy 2 hete megbeszéltük, hogy bármit kérdeznek - hogyha az nem egyenesen nekem van szegezve. - akkor ő beszél helyettem.  Az úgy is jól megy neki... 
  - És hogyan találtatok újra egymásra?
  - Egy géppel jöttünk haza New Yorkból.  A hosszú út alatt sikerült beszélgetnünk.  Lényegében itt kezdődött el minden újra. Igaz? - kérdezte tőlem.
  - Igazából a repülőn erről nem nagyon beszélgettünk. A hídnál mondtuk ki biztosra.  - emlékeztettem.
  - Igen, ahogy hazaértünk Dublinba, rá úgy 2 napra. - helyeselt.
Még nem igazán tudtam feloldódni.  Idegesített, hogy mindenki engem néz. Ezt mindig is utáltam.
  - Sarah! - na tessék...- Mesélj! Hogy sikerül megbirkóznod a rajongókkal, na meg a tudattal, hogy ennyire híres a párod és ilyen sokan szeretik őt, őket?!
  - Ez nekem sohasem jelentett problémát. Már az elején megbarátkoztam a gondolattal, hogy ez nem lesz egy szokványos kapcsolat. Ezt el kellett fogadnom. Ami azt illeti, féltem is kicsit, újra belevágni, de így utólag semmin sem változtatnék és örülök, hogy egykor így döntöttem!
  - A rajongókkal hogy állsz? Nem zavar, hogy a fiúk ennyire közvetlenek a lányokkal?
  - Abszolút nem. Nyilván van a fejemben egy bizonyos határ megszabva, hogy még mi az, ami belefér, de ez még nem lett átlépve.
  - Értem. Nagyszerű, hogy így állsz hozzá! Na és, hogyan gondolsz a jövőtökre? Mikor már megszületik a babátok?
 - Szerintem Johnból nagyszerű apa lesz és maximálisan odateszi majd magát minden téren.  De ennél többet nem tudok mondani. Majd lesz, ami lesz!
  - Sok  boldogságot kívánok nektek!  De Edward! Te is itt vagy! Na, hogy ne legyél annyira csendben, úgy hallottam, hogy már a te szíved is foglalt.   Mit lehet tudni a szerencsés leányzóról?
  - Igen, jól hallottad! 2 és fél hónapja vagyunk együtt. Beck...Madisonnak hívják!
  - Ajajj!  Mintha nem lennél benne egészen biztos!  Itt bajok lesznek már látom..  
  - De, egészen biztos!  - mondta nem túl meggyőzően Ed.
Tehát itt van a szög elásva.  Végre rájöttem, mi baja Edwardnek.    Becky és közte biztosan történt valami Bécsben.   Ezen kattogott az agyam, nem is nagyon tudtam másra figyelni.  Így arra sem, hogy a maradék időben miről is volt szó...   Arra észleltem fel, mikor a közönség elkezdett tapsolni és sikítozni. Aztán Rick kezdett búcsúzkodni:
  - Hölgyeim és Uraim, köszönöm, hogy ismét minket választottak.    Tartsanak velünk a jövő héten is! Itt lesz velünk Olly Murs és az újdonsült jegyese, valamint a One Direction sztárja Niall Horan is kitálal!  Viszlát!
  - Ééés ennyi! - hallottuk az operatőr hangját.
Végre kikapcsoltak a kamerák, lementek a fények  én pedig megkönnyebbülve sóhajtottam fel, hogy  vége.  Visszamentünk az öltözőnkbe.  Az elmúlt 15 percben, csak erre vágytam...
  -  Ügyes voltál! - csókolt meg John.
  -  Köszi! - súgtam.
Edward háttal állt nekünk, az asztalon támaszkodott.  A tükrön keresztül láttam az arcán, hogy elég feldúlt.  De beszélni akartam vele.  John valamiért kiment a szobából kettesbe hagyva minket.  Én pedig kaptam az alkalmon.:
  - Edward!
  - Légyszi' ne most! -  emelte a magasba az egyik tenyerét.  - Megtennéd, hogy magamra hagysz?
Megsajnáltam. A beszélgetés ráér később is, de feltétlen megejtjük.
  - Persze.  - álltam fel. -  Tudod, New Yorkban most délelőtt 9 van! - fordultam vissza az ajtóban, majd mielőtt válaszolhatott volna becsuktam azt.