2012. november 7., szerda

53. rész


Lana szemszöge:

  Úgy tartják, hogy minden okkal történik.  Okkal jövünk a világra és okkal hagyjuk el azt.
Valamiért úgy akarták, hogy az a szarvas kiugorjon elénk a jeges útra, mi pedig most itt üljünk egy összetört autóban.
Hihetetlen, hogy ennyire kiszolgáltatottak vagyunk és pillanatok alatt a feje tetejére állhatnak a dolgok.   Egyik percben még minden rendben, vidáman csevegünk, a másikban pedig azt sem tudom, hogy az előttem ülő barátnőim élnek-e még egyáltalán.
  - Becky?  Sarah?  Jól vagytok?
Percekig hajtogattam ezt, szólongattam őket, de nem kaptam választ.   Bepánikoltam.   Fogalmam sem volt hirtelen, hogy mit is kéne tennem.  Látni is alig láttam már a szemembe gyűlő könnyektől.
Hirtelen a távolból egy mentőautó szirénájára lettem figyelmes.  Szerencsére a hang egyre közeledett, míg egészen közel hozzánk meg nem állt.   Mozdulni sem mertem, de végül erőt vettem magamon és óvatosan kiszálltam a kocsiból.   Odakint szembe találtam magam a kíváncsiskodó tekintetekkel, de valahogy most nem tudott érdekelni, hogy ki mit csinál.  A barátnőimért aggódtam és csak megnyugvást kerestem.
  -  Kisasszony, jól van? - jött oda hozzám egy mentős és  mélyen a szemembe nézett.
  -  Azt...  Azt hiszem. - mondtam bizonytalanul.
  -  Hogy hívják?  -  kérdezett újra.    
Nem tudtam felelni.  Másra figyeltem.  Néztem, ahogyan a többiek kiszedik a barátnőimet a kocsiból.   Megkönnyebülve láttam, hogy Sarah magához tér, de Becky még mindig nem reagál.
  - Hölgyem!  Elmondaná a nevét?  -  zökkentett vissza a mentős.
  - Mi?  Az én nevemnek semmi köze ehhez az egészhez! - kiabáltam.
Nem igazán voltam tudatomnál, eluralkodott rajtam a sokk.
  - Rendben.  Nincsen semmi baj, később újra megpróbáljuk!  Kérem jöjjön velem  a mentőautóhoz!  -  karolt át a vállaimnál.
A mentőben bebugyolált egy vastag pokrócba és, amíg én a székben pihentem, a srác előkészített egy injekciót.
Rendszerint frászt kapok a tűktől, de a mostani beszámíthatatlan állapotomban csak ennyi jött a számra:
  - Remélem, valami ütős cuccot kapok!
  - Tudom én, mi kell önnek.   - mondta, miközben beadta a gyógyszert.
Ráhibáztam.  Alig telt el pár perc és mély álomba merültem.

John szemszöge:

  A lányok gépe már körülbelül 3 órája leszállt, de hiába hívjuk bármelyikőjüket, nem kapunk választ.
A rendőrök már jó ideje elhagyták a házat, természetesen nem találtak semmit.    Mint kiderült, mielőtt hozzánk jöttek, anyuéknál jártak.  Szegény teljesen kikészült a hír miatt, de nem is csodálom.
  - Még mindig nem jelentkeztek?  -  jött be Edward a konyhába.
  - Eltaláltad! Nem tudom mi lehet velük.
  - Biztos jól vannak!  Fogadni mernék, hogy beültek valahova és dumálnak.
  - Remélem, hogy így van.  De a telefont azért felvehetnék!
Ahogy befejeztem a mondatot, Ed mobilja kezdett el rezegni az asztalon.   Egyszerre kaptunk utána, de ő gyorsabb volt.
  - Ki az?  -  kérdeztem, reménykedve.
  -  Lana.
  - Mire vársz?  Vedd már fel!  - utasítottam. - Hangosítsd ki!
  - Szia Lana! Merre vagytok?  - szólt bele.
  -  Sarah is ott van veled? -  kérdeztem.
  - Srácok!  - kezdte sírva.
  - Hé, mi a baj? Megijesztesz!
  - Autóbalesetet szenvedtünk. - szipogta. -    Behoztak a kórházba minket.
  - Mi? És..  Mi van Beckyvel meg Sarahval?  - kérdezte aggódva Ed.    Nekem teljesen elakadtak a szavaim.
Egyből a legrosszabbakra tudtam gondolni.
  -  Sarah jól van, épp most vizsgálják.  De Becky...   Becky még mindig nincs magánál.
  - Odamegyünk!  - mondtuk egyszerre.

Lana szemszöge:

 Csak ültem a folyosón és bámultam magam elé. Elmerengtem a régi emlékeken.  Még kislány koromban nyaranként, rengetegszer elkísértem a nagypapámat hosszú autóutakra.  Egy ilyen út során, sohasem fordult elő, hogy ne láttunk volna árokba borult, összetört autókat.  Ilyenkor mindig hálát adtam az égnek, hogy nem én, vagy egy közeli ismerős ült bennük.
  -  Hogy érzed magad?  -  ült le mellém valaki.   Ijedten kaptam a fejem a hang után.
  - Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! -  mondta a mentős srác.   -  Tessék, hoztam neked egy kis forró teát.  -  nyújtott egy gőzölgő poharat.
  - Köszönöm!  Köszönök mindent!
  - Ugyan, én csak a dolgomat végeztem.   Freddie vagyok.
  -  Lana.
  -  Örülök, hogy elárultad végre a neved!  Persze jobb lett volna, ha más körülmények között találkozunk.
  -  Nekem mondod?  -  kortyoltam bele a teámba.
Örültem, hogy ott volt velem Freddie.  Jól érzem magam a jelenlétében és persze a mellett sem lehet elmenni, hogy nagyon helyes.  Mellette kicsit elfeledkeztem a történtekről, míg John és Edward meg nem érkeztek.
  - Hogy vannak a lányok? - kérdezte aggódva John.
  - Még nem mondanak semmit. - kezdtem. -  Vizsgálják őket.
  - Bcky felébredt már?  - kérdezte Edward.
  - Igen.  Nemsokkal az után, hogy hívtalak titeket.
  - Ha gondoljátok, megpróbálhatok szerezni pár infót. - ajánlotta Freddie.
  - Megtennéd?
  - Nem biztos, hogy sikerrel járok, de érdeklődhetek utánuk.
  - Leköteleznél vele! - öleltem át.
Kínos pillanat, mikor senki sem számít egy ilyen mozdulatra, még magam sem...   Amilyen lendülettel rávetettem magam, el is engedtem.  Jól nézhetett ki kívülről, főleg, hogy láttam Edwardön, alig bírja visszatartani a kitörő nevetést.   Freddie zavartan felállt és elment tőlünk.
  - Ki volt ez a srác?  - kérdezte John.  
Szerencsés helyzetben voltam, hogy nem viselte az egyenruháját, gondoltam, kicsit megleckéztetem Edet, amiért kinevetett.
  - Valami Freddie.  Nagyon rendes gyerek.  Úgy tudom, hogy Beckyvel kavar!
  - Mi van? - nézett rám rémülten Ed.  Ennyivel sikerült a kiakadás szélére hoznom...
  - Há! Megvagy!
  - Miről beszélsz?
  - Ajj Edward, olyan kis átlátszó vagy!  Na csüccs ide! - paskoltam meg magam mellett a széket.  Először nem akart engedelmeskedni, de aztán mégis beadta a derekát.  -  Figyelj rám! Ha nem mondod el neki mit érzel, találni fog egy másik srácot, aki elmondja neki mindazt, amit tőled akart hallani!  Mert tudom, hogy ő is ugyan azt érzi, amit te.  És azt is tudom, hogy csak az elutasítástól féltek!  De higgy nekem, ez nem fog megtörténni!   És nyugodj meg, Freddie az egyik mentőorvos, aki behozott minket és inkább megtartom magamnak!
  - Most, hogy mondod. - kezdte John. - Ott jön!
Arra felé fordultam,  amerre John mutatott.  Freddie nem volt egyedül, egy orvos jött vele.  Mindhárman egyszerre pattantunk fel.
  - Srácok! - kezdte Freddie.  - Ő itt Dr. Blunt.  De át is adnám doktor úrnak a szót!
  - Köszönöm!  Nos, akkor bele is vágnék.  Én kezeltem mindkét pácienst, név szerint Becky Rosst és Sarah Wilsonst.  Mindkettejük   állapota stabil.  Ms. Ross még egy hétig folyamatos kezelésre szorul, így bent tartjuk, ellenben Ms. Wilson, persze ha minden a mostani állapotban marad, 2 nap múlva hazamehet.  Szerencsére neki csak egy gyenge agyrázkódása volt, amit könnyen kezeltünk, a magzatra nem hatott semmi külső erő, így teljesen rendben vannak mindketten.  Ms. Rossnál kicsit súlyosabb volt a helyzet, de már ő is jól van!
  - És be lehet menni hozzájuk? - kérdezte Edward.
  - Természetesen!  A Kolléga odakíséri magukat! - mutatott Freddie felé. - Nekem most mennem kell! További szép napot!
  - Köszönjük!
Pontosan ezekre a hírekre volt szükségünk. Végre mindannyian megnyugodtunk, de ez talán Johnon látszódott a legjobban.
Szerintem ha bármi is balul sült volna el, az már utolsó csepp lett volna neki a pohárba.  De csak csodálni tudom, hogy mindent ilyen jól bír.
Közben megérkeztünk a kórtermekhez.  John egyenesen bement a Sarahéba, de Edward kint marasztalt egy pillanatra.
  -  Csak annyit akartam mondani, hogy köszönöm!  Mindent, amit mondtál nemrég. És megfogadom a tanácsodat!

      Következő rész 4 komment után! :)  
 

4 megjegyzés:

  1. most megnyugodtam :) anyiira jó! úgy szeretem:)) remélem hamar jön a kövi :)) Jenxx

    VálaszTörlés
  2. Huhh az a bizonyos nagy kő!!! Na az akkorát esett hogy még a szomszéd országokban is hallhatták... Hála Istennek semmi bajuk huhhh.... Hmm és talán Edward végre szerelmet vall :D várooom a folytatást :D

    VálaszTörlés
  3. jujj akkor most megvan a nyugaloooom.... áááááá folytatást minél előbb :D

    VálaszTörlés
  4. juuj! még ilyet, hogy elfelejtettem komit írni! EZ SZÉGYEN!!

    remélem Becky és Edward újra egymásra találnak! :3
    uh és így megnyugodni! úgy beleéltem magam a balesetbe!! annyira várom már, hogy mi lesz és hogy lesz!!! *-*

    VálaszTörlés