60. Rész - 21.

  - Biztosan meglesztek egyedül? - kérdeztem Johntól körülbelül hatvanadjára.
  - Már mondtam, hogy igen! Minden rendben lesz!
  - Ne maradjak mégiscsak itthon?
  - Na, arról még csak szó sem lehet! - támadott le Becky, majd eltolt Johntól. - Ez az én napom és a barátnőimmel akarom tölteni!   Amúgy is, tudod, hogy már nem mondhatod le!
  - Tudom! Hogyan is felejthetném el, mikor mostanában mindig ezt hajtogatod?!
  - Nem mindennap lesz az ember 21 éves!
  - Valamint, ahogy elnéztem a szekrényedet, rád fér néhány új gönc! - jött le Lana az emeletről.
Június 14.-e van, Becky születésnapja, ami miatt már egy jó ideje teljesen be van zsongva, pedig igazán nem vall rá. Mivel mindenáron velünk szeretne ünnepelni, belementem egy csajos napba, ha már este úgysem tudok elmenni velük bulizni. Már legalább egy hónapja felvázolta Lananak és nekem a programokat.  Az egész napot betáblázta, és Lanával együtt mindent szépen megszervezett.
Ami engem illet, elég ideges vagyok, mivel most lesz az első alkalom, hogy az apja egyedül vigyáz rá. Szó sincs arról, hogy nem merem rábízni, csupán csak attól tartok, hogy nem fognak vele bírni. Edward és Freddie is itt lesznek  Johnnak segíteni, de akkor is, csak pasiból vannak...
  - Na mehetünk?  - kérdezte Becky, miközben a vállára akasztotta a táskáját.
  - Persze! - vágta rá Lana. - Sarah? 
  - Csak egy perc! - mondtam, majd visszafordultam Johnhoz.
  - Nem kell aggódnod, jól megleszünk! Ha valamivel nem boldogulnék, majd felhívlak! - mondta egyből.
  - Rendben, tudom. De ne feledd, körülbelül fél óra múlva felkel, a konyhában kikészítettem a....
  - Már elmondtad! Megértettem! Menj és érezd jól magad! - mondta, miközben a két kezemnél fogva lassan tolt kifele.
  - De...
  - Sarah! Muszáj kimozdulnod kicsit! - kezdte nevetve - Most pedig indulj, vagy én raklak ki!  Nem illik megvárakoztatni a szülinaposokat!
  - Sarah, lejárt az egy perc! Cipeld ki azt a nagy feneked! MOST! - kiabálta vissza Becky.
John az ajtóig kísért, vagy inkább tolt, nem tudom, majd búcsúzóul megcsókolt.
  - Ma amúgy csak úgy árad belőletek a szeretet! - jegyeztem meg, míg lementem a lépcsőn. - És nem is nagy a fenekem!
 - Na jó menjünk! - mondta Becky nevetve. - Én vezetek!
 - Azt már nem! Vodkával kezdted a napot, szóval még csak ne is álmodj róla! mondtam, majd beültem a volán mögé.  Megvártam, hogy a lányok is beszálljanak, aztán útnak indultunk.
Elsőnek a szépség szalont vettük célba. Míg nekem és Beckynek csinálták a hajunkat, Lana a manikűrös asztalnál foglalt helyet.
  - Na és Edwardtől mit kaptál? - kérdezte Lana.
  - Még semmit. Reggel felköszöntött. Ennyi. - nézett fel a magazinjából.
Én csak sunyítottam a székemben és próbáltam mindenféle érzelmet elnyomni az arcomon, nem sok sikerrel. Ami azt illeti, én vagyok Ed cinkostársa. Mindenben összebeszéltünk Becky szülinapjára. Nagyon nehéz bármit is eltitkolni a legjobb barátnőm elől, ez sem volt kivétel. Elég feltűnően próbáltam elnyomni a mosolyomat, miközben a csajok beszélgettek, amit Lana észre is vett és nem hagyta szó nélkül:
  - Sarah tud valamit!
  - Most miért kell lebuktatnod? - mondtam, de ezzel kiült a mosoly az arcomra.
  - Na mesélj csak! - fordult felém Becky.
  - Nem mondok semmit. Ez meglepetés! Szóval ne is firtassátok tovább! - dőltem hátra a székemben. Az újságot, ami eddig az ölemben pihent, az arcom elé kaptam, hogy elrejtsem magam a kíváncsi tekintetek elől. Egy kis idő múlva szerencsére vették a lapot és leszálltak a témáról.  Mindenki halkan beszélgetett  a körülötte lévőkkel, majd Becky hirtelen bökdösni kezdte a vállamat és az orrom elé tolta a magazinját.
  - Ezt el kell olvasnod!
  - Miért mi ez?
  - Csak olvasd el!  Egy nagyon aranyos cikk rólatok.
  - Mi? - értetlenkedtem, majd beleástam magam a szövegbe.

     .... És ha már a sztár csemetéknél tartunk, ne feledkezzünk meg a legfrissebb jövevényről. John Grimes (Jedward) és menyasszonya kislánya nem régen látta meg a napvilágot.
 " Igyekszem minél több időt tölteni vele, szinte gyerekké változom a közelében. Gügyögök neki, néha még sírok is, persze csak az örömtől. A pelenkázás is elég jól megy, bár a kedvesem ügyesebb nálam. Csodálatos érzés az apaság!" - meséli a fiatal apuka.  
  K. - Úgy tudjuk, hogy a Castle Theatre megnyitójáról rohantál  a kórházba. Mit éreztél az utad során?
  V. -  Úgy éreztem magam, mintha hullámvasúton ülnék és éppen az utolsó és egyben a legnagyobb leejtő előtt lennék. Természetesen nem akartam lekésni semmiről, kizártam mindent, csak az lebegett előttem, hogy apa leszek.
 K.  - Hogyan teltek az első napok a babával?
 V.  -  Effy eleinte még nagyon csendes volt, aztán mikor hazahoztuk, megjött  a hangja. Szerencsére volt időm hozzászokni a hangzavarhoz, így ez egyáltalán nem zavar.  Az igazat megvallva, kicsit mindannyian izgultunk, hogy megtudok-e küzdeni a feladattal, de mikor először a karomban tartottam a kislányomat, minden kétkedésem elszállt.
K. - És mennyiben változott meg az életetek?
V. - Teljes mértékben. Mostanában nem sokat alszunk, mert a kicsi óránként felkel és ez teljesen más, mintha egy koncert miatt éjszakáznánk. Természetesen a fellépéseket és a rajongóinkat továbbra sem hanyagoljuk. Próbálok mindkét helyen maximálisan helytállni, mint előadóként és apaként, és ezt még mindig rettentő furcsa kimondani.  ....... 

Mosolyogva olvastam végig a cikket. Ismerős volt a szöveg, mivel ott voltam John mellett, mikor felhívták, de nem tudtam, hogy melyik újságban jön le.

Már dél is elmúlt jócskán, mire mindhármunkkal végeztek a szalonban. Meglepő módon a telefonom egyszer sem szólalt meg, pedig azt hittem, hogy legalább 10 percenként fognak hívni a fiúk.  Én viszont már réges-régen elkezdtem volna zaklatni őket, de Becky elvette a mobilomat, hogy ezt elkerülje. Úgy van vele, hogy ha szükségük lenne rám, akkor már hívtak volna.  Számítottam erre a lépésére, így Edwarddel mindent pontosan megbeszéltem.
Ebéd után nyakunkba vettük a butikokat. Mindenhova benéztünk, próbálgattunk, rögtönzött divatbemutatót tartottunk és gyűjtöttük a szatyrokat. Annyira belelendültünk, mindenről elfeledkeztünk. Még jó, hogy ment a rádió az egyik üzletben és beleüvöltött a fülembe, hogy: 6 ÓRA VAN!  Erre feleszméltem. Körül néztem.  Lana ott nézelődött mellettem, viszont Beckyt sehol sem láttam.
  - Becky hol van? - kérdeztem a barátnőmet.
  - Az előbb még itt volt. - mondta.
Éreztem, ahogy a testem feltöltődik adrenalinnal. Úgy voltam vele, hogy nem érdekel, ha a próbafülkéből ráncigálom ki egy szál semmiben, de 10 perc múlva a pláza mögött kell lennünk.  Fellélegeztem, mikor megláttam kijönni a fülkéből.
  - Mennünk kell! - rohantam hozzá.
  - Miért?
  - Öhm...  Mert Lana rosszul van.
  - De én nem...
  - Nézz csak rá, nagyon rosszul van! - vágtam Lana szavába, aki kicsit későn, de vette a lapot.
  - Öhm igen, egészen rám jött a hányinger.
  - Jó, hát akkor menjünk. - adta meg magát, bár látszott rajta, hogy nem hisz nekünk.
Éppen úgy történt, ahogy azt terveztük. Mire kiértünk az épület mögé, már ott állt az ajtó előtt a Limuzin.
  - Ez mi?
  - Ez itt kérlek szépen az ajándékod!
  - Kapok egy limuzint? - hülyéskedett.
  - Úgy értem, hogy elvisz az ajándékodhoz!  A cuccaidat add ide, azt hazavisszük! Bent találsz egy levelet, amiben minden le van írva és ott lesz az én ajándékom is, azt fogod viselni ma este! 
  - Mert ezt te már eldöntötted.
  - Pontosan!  - mondtam nevetve.  - Na de, jó szórakozást! - öleltem meg. - Boldog Szülinapot!
  - Köszönöm.

Miután Lana is elköszön Beckytől, és visszakaptam a mobilom, végig néztük, ahogy elhajt az autó.
Visszamentünk a kocsimhoz, lepakoltunk, értesítettem Edet, hogy minden a terv szerint halad, majd hazaindultunk, a legjobbakat remélve...

 Következő rész 4 komi után! :)