Felvettem a földről a fényképalbumot. Lefagytam. Nem tudtam megszólalni, csak tartottam a kezemben a kis könyvet és a borító képet bámultam. Én voltam rajta meg a voltbarátom John. Körül belül 2 éve szakítottunk, mert az öccsével Edwarddal bekerültek egy tehetség kutatóba. Én pedig a suli miatt egyre elfoglaltabb lettem, alig tudtunk találkozni vagy épp beszélni pár szót, így közös megegyezés alapján szétváltunk. Elvileg barátként váltunk el, de azóta egy szót sem beszéltünk egymással. Majdnem 2 évig jártunk együtt. Nosztalgiámból Becky zökkentett ki.
- Ezt még nem dobtad ki? – kapta ki a kezemből az albumot.
- Próbáltam megszabadulni tőle, de valahogy nem sikerült.
- Ezt még nem dobtad ki? – kapta ki a kezemből az albumot.
- Próbáltam megszabadulni tőle, de valahogy nem sikerült.
Leültem az ágyamra és még mindig csak bámultam maga elé. Eszembe jutott minden egyes együtt töltött pillanat. Az első csók. Az első komolyabb együttlét. Igen, mindenben ő volt nekem az első. Miután szakítottunk nagyon sokáig tartott míg újra talpra tudtam állni. Rátett még egy lapáttal, hogy Beckyék épp akkor költöztek ki New York –ba.
- Fogadjunk, hogy most rágondolsz! – bökött vállon a barátnőm, visszahozva ezzel a valóságba.
- Eltaláltad! – válaszoltam letörten.
- Még mindig szereted??
- Nem tudom. Nem mondanám azt, hogy szeretem, csak még nem tudtam őt elfelejteni. Hiányzik. Hiányzik az ölelése, az ahogyan hozzám ér, a csókja. Minden, érted?! Minden. – már a sírás kerülgetett, de nem hagyhattam magam. Nem lehetnek az érzéseim erősebbek egy olyan személy iránt, akit majdcsak 2 éve nem láttam személyesen, mint én magam!
- Még mindig szereted! – állapította meg Becky, majd kiment. Gyorsan kirámoltam mind azt ami még a szekrényemben volt és úgy ahogy volt belegórtam mindent a bőröndbe. Egyetlen egy ruhadarab maradt a polcon, ami nagyon szíven ütött. Azt sem tudtam, hogy még nálam van. Ez nem volt más, mint egy pulcsi. John egyik pulcsija. Gyorsan kikaptam és felvettem. Beleszagoltam. Jó lett volna érezni még az illatát, de csalódnom kellett... Bebújtam az ágyba, ölembe vettem az albumot, és nézegetni kezdtem. A képeken, és minden egyében ami benne volt nevetés és zokogás tört rám egyszerre. Mire a végére értem már csak írtam. Végül kisírt szemmel, a pulcsiban aludtam el. A másnap is hozott meglepetéseket, nem is akármilyeneket...
- Fogadjunk, hogy most rágondolsz! – bökött vállon a barátnőm, visszahozva ezzel a valóságba.
- Eltaláltad! – válaszoltam letörten.
- Még mindig szereted??
- Nem tudom. Nem mondanám azt, hogy szeretem, csak még nem tudtam őt elfelejteni. Hiányzik. Hiányzik az ölelése, az ahogyan hozzám ér, a csókja. Minden, érted?! Minden. – már a sírás kerülgetett, de nem hagyhattam magam. Nem lehetnek az érzéseim erősebbek egy olyan személy iránt, akit majdcsak 2 éve nem láttam személyesen, mint én magam!
- Még mindig szereted! – állapította meg Becky, majd kiment. Gyorsan kirámoltam mind azt ami még a szekrényemben volt és úgy ahogy volt belegórtam mindent a bőröndbe. Egyetlen egy ruhadarab maradt a polcon, ami nagyon szíven ütött. Azt sem tudtam, hogy még nálam van. Ez nem volt más, mint egy pulcsi. John egyik pulcsija. Gyorsan kikaptam és felvettem. Beleszagoltam. Jó lett volna érezni még az illatát, de csalódnom kellett... Bebújtam az ágyba, ölembe vettem az albumot, és nézegetni kezdtem. A képeken, és minden egyében ami benne volt nevetés és zokogás tört rám egyszerre. Mire a végére értem már csak írtam. Végül kisírt szemmel, a pulcsiban aludtam el. A másnap is hozott meglepetéseket, nem is akármilyeneket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése