3. Rész Indulás haza!!

Amilyen állapotban elaludtam, ahhoz képest viszonylag jól ébredtem. A rádiós vekkerem keltett pontban 6 órakor, mert még nem kapcsoltam ki a sulis ébresztőmet. Hiába próbáltam, nem tudtam már visszaaludni. Így kikászálódtam az ágyból és kimentem a fürdőszobába. Mikor megpillantottam a tükörképemet, szó szerint megijedtem. Duzzadt, vörös orr, ugyan ilyen szemek. A fejemen meg valami szénaboglya,  nem igazán nevezhető hajnak....  "Ezen gyorsan változtatni kell" -mondtam magamban. Az arcomat hideg vízzel megmostam, a hajamat kifésültem aztán beálltam a zuhany alá. A forró víz teljesen ellazított. Fél óra múlva már azt a Sarat láttam, akivel viszonylag jó a viszonyom... :)  Mikor elkészültem úgy döntöttem, hogy nekiállok reggelit készíteni, de csodás barátnőm már beelőzött. Miután jól bekajáltunk Becky-nek el kellett mennie dolgozni. A szüleinek van egy kávézójuk és ott talált állást magának. Egyedül maradtam. Bekapcsoltam a rádiót, hogy ne legyen akkora csend itthon, mert azt utálom... Nem kellett volna. A reggeli műsorban a Jedward vendégeskedett.
  - Tehát New York-ban vagytok...  - mondtam gúnyosan. Nem voltam képes kikapcsolni. Így pakolás közben félfüllel önkéntelenül is hallgattam a beszélgetést. Egy bizonyos pontig.
 - Na lányok, most figyeljetek, mert szerintem ez a kérdés mindenkit érdekel.  Van ba...
 - Engem bizony nem.  -  nyomtam ki a rádiót.
Délután 4 órára már indulásra készen lettem volna. Csak annyi hátráltatott, hogy este 8-kor szál fel a gépem. Még nagyon sok időm volt, tehát ledőltem egy kicsit aludni.  Nem mintha a gépen nem lenne rá lehetőségem, de utálok járművön aludni. Legyen az autó, vagy vonat vagy repülőgép...  Azt a jó pár órát csak kibírom valahogy! :D
 - Nem akarsz még kelni?? 7 óra van, már el kellett volna indulnunk!!! - rontott be Becky a szobámba.
 - Jolvan anya, 5 perc. -mondtam, majd hirtelen leesett. - Jajj istenkém elkésünk!!        
Kipattantam az ágyamból, fél perc alatt rendbe szedtem magam, majd elindultunk végre. A reptér tőlünk körül belül 10 percnyire van autóval, de a dugó miatt örökké valóságnak tűnt  Mikor végre odaértünk gyorsan elbúcsúztam Beckytől, felvettem a jegyem, aztán mindent hamar elintéztem.  10 percem volt a felszállásig. Rohantam a kapuhoz, közben a jegyemet kutattam a táskámban. Már majdnem ott voltam, mikor megbotlottam valamiben és orra estem... "Vigyázz!!"  hallottam a távolból, de már késő volt.
 - Bocsi! Ne haragudj!! Jól vagy?? - kérdezte egy ismerős hang. Felnéztem. Nem hittem a szememnek...
 - Edward!