28. rész - Közben Dublinban

John szemszöge:
 - Indulhatunk? - kiabáltam fel Edward után.
 - Azonnal! - szólt le, majd a szobánkból átrohant a fürdőszobába.
Tipikus Ed. Ha van egy kis szabadidőnk szeret jó sokáig lustálkodni. Bár mondjuk megtudom érteni...
 - Mehetünk. - ugrált le a lépcsőn.
Ma szerencsére semmi más dolgunk sincs, csak, hogy lenézzünk Saraékhoz. Régóta nincsenek itthon és megkért, hogy nézzünk náluk körül.  Nem laknak messze, így úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk.
A tűző nap miatt a napszemcsik sem maradhattak itthon. Én már a lépcsőn vártam Edet, hogy előhalássza a kulcsait és bezárja az ajtót.
Hamar a házhoz értünk. Odaszaladtam az ajtóhoz, és gyorsan bepötyögtem a számokat a riasztóba. Pittyegéssel jelezte, hogy helyes a kód.  Reflexszerűen már nyitottam volna a bejárati ajtót, mikor eszembe jutott, hogy zárva van és kéne a kulcs. Körül néztem.
 - Edward! - szóltam utána, nézegetett valamit a másik oldalban.  - Látsz te itt valami törpét? - kérdeztem.
 - Mit? - kérdezett vissza.
 - Kerti törpét. Tudod, olyan kis pici, szakállas, és általában valahol a kertben van. - magyaráztam.
 - Jó, jó. - ő is körbenézett maga körül. - Nem látom.
Mindenhol megnéztük.  Az ajtó körül, a bokrok alatt, a virágágyást nem akartuk feldúlni, de ott is szétnéztünk. Nem volt sehol az a fránya törpe.
 - Jól elbújt. - mondta Ed.
Hátramentem, ott is megnézni, de semmi. Körül belül 1 órán át, csak azt a törpét kerestük a kertben.  Csodálkoztam is, hogy a szomszédok nem jöttek ki számon kérni minket, hogy mit lófrálunk a ház körül.  De biztosan gyanúsak voltunk nekik.
 - Hát szerintem ma nem nagyon megyünk be a házba. - mondtam, mikor harmadjára is visszajöttem hátulról.
Ed épp telefonált, így nem figyelt rám.
 - Ki volt az? - kérdeztem, mikor letette.
 - Louis. Hogy be kéne hozzá mennünk, ahogy tudunk. Van valami, amit meg kell beszélnünk.
 - Oké. Szerintem itt úgyis végeztünk. Menjünk haza átöltözni.
 - Nincs meg a törpe? - kérdezte nevetve.
 - Ahogy mondod.
 - Kár, pedig leakartam nyírni a füvet. -  mondta csalódottan.
 - Ez, hogy jutott eszedbe? - kérdeztem nevetve.
 - Nem tudom.  Ahogy itt mászkáltunk.. Na meg itt ez a sok fű... Nagy már.
 - Na, majd ha Sara hazajön megmondom neki, hogy vállalkoztál a fűnyírásra...  - mondtam még mindig nevetve.  Visszakapcsoltam a riasztót, majd hazaindultunk.

Később....

Edward szemszöge:
Louis irodája előtt álltunk.  Elkopogtuk a "kódunkat"  majd benyitottunk.
 - Jelentjük John és Edward megérkezett! - kiabáltuk együtt. Ám gyorsan abbahagytuk az ökörködést, mert volt bent pá ember. Egy korunkbeli lány és egy őszes ötvenes pasi.
 - Elnézést! - mondtam gyorsan, majd az ajtó felé vettem az  irányt és húztam magammal Johnt is.
 - Srácok, nincs semmi baj. Titeket vártunk. - mondta gyorsan Louis.
 - Á az más. - fordultam vissza.  Johnt még mindig húztam-vontam magammal, mint egy babát. :)
John is leült mellém, majd Louis folytatta:
 - Ő itt Josefina. - mutatott a lányra. - Ő pedig a managere  Anderson.  Franciaországból utaztak ide, hogy felvegyenek egy számot veletek. Köszöntöttük egymást, majd belefolytunk a tárgyalásba.  Aggasztott, hogy egy szerelmes számról van szó. Tessék, ezüst tálcán nyújtjuk át az új pletykát a sajtónak.
 - És természetesen videót is szeretnénk hozzá forgatni. Rögtön a felvétel után. Ha lehetséges.  - mondta Anderson.
Nem tudom megmondani miért,de nekem nem voltak valami szimpatikusak.  Az a tipikus álszent csapat. Lehet rosszul teszem, hogy ítélkezek az első találkozáson, de mindig az első benyomás a legmélyebb.
 - Persze, miért is ne?! - vágta rá Louis. Ekkor megcsörrent Anderson mobiltelefonja. Nem vette fel ugyan, de ezzel félbeszakította a megbeszélést.
 - Rendben, majd még értekezünk. Nekünk most mennünk kell. Hamarosan jelentkezünk. - mondta, majd elköszönte és kimentek az irodából.
 - Louis, mikor lennének a felvételek? - kérdezte John.
 - Feltétlen a héten. Hétfőn repülnek vissza Franciaországba. Az 5 nap.  Szerintem holnaptól belevágunk. Srácok, készüljetek fel. Használjátok ki a mai napot, mert nem sok pihenőtök lesz a héten.
 - De a héten jön haza Sara. Vele is szeretnék lenni.
 - Oldjátok meg.  Ez most fontos. Jó lehetőség, hogy az országukban is még nagyobb rajongótáborra tegyetek szert!
Még egy darabig, kb. 1 óráig beszélgettünk. Louis elmondta, hogy miket kell tudni Josefinaról, na meg persze az interneten is rákerestünk és belehallgattunk 1-2 számába. Nem voltak rosszak, de nem lesznek a kedvenceim. Még igazából el sem kezdődött, de azzal nyugtatgattam magam és Johnt a taxiban, hogy egy hét és vége. És reggel úgy kelünk fel, hogy élvezni fogjuk azt az 1 hetet. Legalább Louis miatt, vagy épp magunkért tegyük meg. Na, de majd meglátjuk, hogy mi lesz...