32. rész

 A csengő  idegesítő dalára ébredtem. Johnra pillantottam. Ő még békésen járta az álmok völgyét.  Körülnéztem a szobában és a tegnap este emlékei ébredtek bennem.
Újra megszólalt a csengő, ami kizökkentett az elmélkedésemből. Gyorsan felkaptam egy bugyit, majd belebújtam John ingébe. A lépcsőn lefele haladva gomboltam össze azt.   Amint leértem az ajtóhoz egy nagy sóhaj kíséretében kinyitottam.
  - Jó reggelt hétalvó! A hasatokra süt már a nap. - jött be Edward.
  - Szia Ed! - túrtam bele a hajamba. - Miért, mennyi az idő? - kérdeztem.
  - Már 10 óra is elmúlt.  Gondoltam, hogy még aludni fogtok, így hoztam nektek reggelit. - mutatott a kezében lévő papírzacskóra.
  - Az klassz! Köszi. - mondtam, majd elvettem tőle és a konyhába indultam vele.
  - Na és mesélj! Milyen volt L.A - ben? - jött utánam.
  - Hú nagyon jó! Rengeteg helyen jártunk. Találkoztam a volt hallgató társammal Lanaval. Igazából végig vele voltunk. - amíg pakoltam elmeséltem neki mindent. Elújságoltam a találkozásunkat a BTR-rel, ami kifejezetten tetszett neki és ő is szívesen megismerné a srácokat.
  - L.A.-ről jut eszembe. Hoztam neked valamit! - kacsintottam rá.
  - Az király! - ujjongott, akár egy kisfiú karácsonykor.
  - Várj meg itt!  - mondtam, majd felszaladtam a szobámba. Csöndben a bőröndömben kezdtem kutakodni, nem akartam Johnt felébreszteni.  Amint megtaláltam, amit kerestem, már szaladtam is le.
  - Hát nem olyan nagy dolgok, de mikor megláttam titeket láttalak bennük. - adtam át az Edwardnek szánt pikachus pólót és kulcstartót.
  - Ez tök aranyos! Köszönöm!  - ölelt magához.
  - Örülök, hogy tetszik. Remélem a méretet is eltaláltam.
Amint elengedett újra szemügyre vette a pólót, majd bólintott.

Körülbelül 1 órája lehetett már itt Edward. Mindenféléről beszélgettünk, míg vártuk, hogy John is feleszméljen.
  - El sem hiszem, hogy még mindig alszik.
  - Felkeltsem? - kérdeztem.  Közben Ed a csaphoz sétált és engedett egy pohár vizet.
  - Ne, majd én! - mondta egy zsivány mosollyal az arcán, majd a vizes pohárral együtt elindult felfelé.
Tudtam, hogy mire készül, de egy testvércsínybe nem szabad beleavatkozni, így hát nem is tettem.
Elkezdtem kipakolni a reggelit, amit Edward hozott és közben az jutott eszembe, hogy mennyi dolgom van még. Anyáék ma jönnek haza, így nem ártana kitakarítani, meg bevásárolni.  Gondolatmenetemből ismét Ed zökkentett ki, ahogy odarohan hozzám.
  - Sara! Védjél meg! - bújt a hátam mögé.
  - Leöntötted? - kérdeztem nevetve.
  - Le. - suttogta.   Ezen csak jobban kezdtem nevetni.
  - Hol vagy Edbb?? Gyere elő! Nem bántalak! - hallottuk a nappaliból John hangját. Gondoltam gonosz leszek egy kicsit.
  - A konyhába vagyunk!  - kiabáltam.
  - Ezt most miért? - suttogta még mindig Ed.
Elálltam előle és a hűtőhöz mentem. Eközben John megjelent az ajtóban egy vödör vízzel.
"Istenem már megint vízi csatázni fogunk??" - gondoltam magamban.
Mikor öntötte volna Edwardre a vizet, ő gyorsan maga elé húzott, gondolom bosszúból és a vödör egész tartalma engem ért.  Tetőtől talpig csurom víz lettem. A srácok persze csak nevettek. Kicsit mondjuk fura volt ott állni egy átázott fehér ingben, főleg, hogy azon kívül semmi más sem volt rajtam felül. Gyorsan takarásba raktam a lényeget. John mondjuk már úgyis látta a melleimet, de az öccsének nincs sok kedvem mutogatni őket.
  - Jajj ne haragudj szívem! Nem neked szántam. - ölelt át John.
  - Én most felmegyek átöltözni. Ezt takarítsátok fel! De most! - mondtam, mikor eltoltam magamtól a fiút.
Elindultam felfelé, de valaki épp  csengetett.
  - És valaki nyissa kis az ajtót! - kiabáltam le a srácoknak.  Azért az ajtómban megálltam, hogy lefüleljem, ki az.
  - Hát te meg mit keresel itt? - hallottam Ed elképedt hangját....