34. rész - A meglepetés vendég

 Több, mint egy hét telt el, amióta anyuék hazajöttek Olaszországból. A JEDWARD pedig nekilátott egy újabb turnénak. Nyárzáró fesztiválokra látogatnak el, egész Írországban és Angliában.  4 napja mentek el, minden nap beszélünk, de nagyon hiányoznak. Főleg John. Hívtak, hogy menjek velük, de nem fogadtam el az ajánlatot.  Olyan kevés időt tölt mostanában miattam Edwardel. Nem akartam még ezt is elvenni tőle.
Így konkrétan semmit nem tudok itthon csinálni. Nagyrészt a szobámban ülök és nettezek vagy épp a szüleimnek segítek, amiben kell.  Jelenleg épp az előbbit teszem.
  - Sara! Kész az ebéd. - jött be anya  a szobámba.
  - Köszi! De nem kérek.  Nem vagyok éhes. - mondtam.
  - Hisz a reggelit is kihagytad. - ült le az ágyamra.
  - Majd később eszek. Most egy falat nem menne le a torkomon.
  - Minden rendben? - kérdezte aggodalommal teli tekintettel.
  - Persze! Csak nem vagyok éhes.
  - Tudod, hogy bármi van, azt elmondhatod!
  - Igen anya tudom! De most nincs mit.
  - Rendben! - ölelt meg. - Melegen tartok neked egy adagot, ha esetleg később megéheznél.
  - Köszi!
Amint kiment, bekapcsoltam egy kis zenét, ledőltem és nyomban elnyomott az álom.
Nem tudom mi van velem mostanában.  Mintha rám jött volna valami "álomkór" . Rengeteget alszom, folyton fáradt vagyok és alig eszem.  Pedig aztán tényleg nem csinálok semmi olyat, amiben nagyon el lehetne fáradni.
De biztos csak a sok utazás és az időeltolódás miatt érzem így magam...

  - Drágám ébredj! Vendéged van. - keltegetett anya.
  - Kicsoda? - kérdeztem.
  - Majd meglátod! Azt kérte ne áruljam el. Meglepetés szeretne lenni.
  - Öhm...  Oké. - mondtam, majd a fésülködő asztalomhoz mentem kicsit rendbe szedni magam.
Amint elkészültem mentem is a lépcsőhöz. Körülnéztem fentről, de nem kellett sokáig kutatnom a látogatóm után.
  - Úristeeeeeeen!!  Nem hiszem el! Lana! - szaladtam le hozzá. Ám mielőtt a nyakába ugorhattam volna, megszédültem és meg kellett kapaszkodnom valamiben.
  - Sara! Jól vagy? - kérdezte aggodalmasan.
  - Persze! Csak a nagy lendülettől kicsit megszédültem.  Jajj úgy örülök, hogy itt vagy! - öleltem át.
  - Én is nagyon örülök, hogy látlak. Mesélj! Mi újság veletek?
  - Minden rendben van. A srácok turnéznak én meg itthon punnyadok... És te? Mi járatban erre? - kísértem a nappaliba.
  - A családdal most jöttünk nyaralni. Tudod, meséltem, hogy az unokahúgom Kate nagy Jedward fan. Na miatta jöttünk ide. Kitettek minket itt, ők pedig mentek tovább Belfastba. Ma ott lesz koncert. 2 nap múlva meg Londonban. És mivel én úgyis akartam menni Londonba Katet rámsózták, hogy vigyem le a koncertre. Van egy potya jegyünk, mert az öcsém nem akar jönni. Így gondoltam eljöhetnél te.
   - Persze! Szívesen.  Bármilyen hihetetlen, még nem voltam egy koncertjükön sem.
   - Na, akkor itt a lehetőség!
   - Élek is vele. Köszi. - öleltem meg újra. - Hallod én eszem egy kicsit, mert már a rosszullét kerülget.  Kérsz te is?
   - Nem köszi.
Amíg ettem beszélgettünk.    Szóba jött a Big Time Rush és az is kiderült, hogy Kendall és Logan is eljöttek.  Alig várom már, hogy újra lássam őket is.  Elmeséltem neki, hogy jelenleg nem tudom eldönteni, hogy mit tegyek.  Maradjak, vagy menjek vissza tanulni?!
Később, gondoltuk elmegyünk sétálni.  Csatlakoztak hozzánk a srácok is:  Kendall és Logan. Beültünk egy pizzázóba, elmentünk biliárdozni. Közben mutattam pár jó helyet a városban. Mire hazaértem már hajnali hármat mutatott az óra. Gyorsan lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyamba. Most se kellett sokat várnom, hogy elérjem az álmok mezejét.

Lana és a családja egy hétig lesznek Dublinban. Nagyon örülök nekik, legalább visznek egy kis színt a jelenlegi szürke hétköznapjaimba.   A koncertet már nagyon várom.   Meg akarom lepni a srácokat, tehát egy szót sem fogok nekik szólni erről az egészről.  3 fő helyett végül  öten megyünk. Ugyanis Logant és Kendallt rávettük, hogy jöjjenek velünk a koncertre.  Nem kellett sokáig győzködni őket. Még tegnap megvették a jegyeiket. Jajj de jó lesz!  Már csak a mai napot kell kibírni és indulunk.  Áhh nem férek a bőrömbe.. Valamiért teljesen úgy viselkedem, mint egy őrült fan.....