40. rész - A teszt

 - Hé! Jól vagy? - kapott utánam a vendégem.
 - Edward! Mit csinálsz te itt? Nem később jöttök?  John is itt van? - álltam fel.
 - Nem. Előre küldött, igazából fogalmam sincs, hogy miért. De itt vagyok. - rántotta meg a vállát. - Az mi? - mutatott a kezemben lévő dobozkára.
Nem tudtam hirtelen mit feleljek. Az első, ami eszembe jutott:
 - Lázmérő! - vágtam rá.
Furcsán nézett. Látszott az arcán, hogy nem hisz nekem. De jobb hazugságra nem volt időm...
 - Hát persze! Engem meg a gólya hozott!  Az enyém kis nyámnyila lehetett, a John gólyája 10 perccel gyorsabb volt.. chh..  - poénkodott.
 - Jól van na! Ez egy teszt. Egy terhességi teszt.
Valamiért nem bírtam a szemébe nézni.
 - És minek az neked? - értetlenkedett.
 - Nem egyértelmű? - kérdeztem már mérgesen.  Amúgy is ingerült voltam, most pont nem hiányzott az ilyesfajta faggatózás.
 - Hé,hé! Nyugi! Ne húzd fel magad! - tette mindkét kezét a vállamra.
 - Bocsi, ne haragudj! Csak nagyon ideges vagyok.  Ma egy nő a piacon bogarat ültetett a fülembe. Azt mondta, hogy tuti terhes vagyok, ő az ilyeneket valahogy látja, vagy megérzi fogalmam sincs igazából. Arról akarok meggyőződni, hogy bolond a nő és tévedett.
 - Akkor azt ajánlom, hogy csináld meg a tesztet. Addig én a szobádban megvárlak. - mondta, majd lépett hátra egyet és magamra hagyott a fürdőben.
Újra kellett pár perc, mire rávettem magam a dologra.  Miután végeztem, a mosdón hagytam a szerkentyűt és vártam. Igazából nem tudtam mást tenni. Csak várni. Ez volt életem leghosszabb 5 perce.
Mikor a telefonom jelzett, hogy lejárt az idő, felpattantam a kád széléről. A szívem nagyon hevesen dobogott a torkomban. Nem mertem megnézni. Valamiért nem voltam rá képes. Féltem.
Kimentem Edhez.  Az ágyamon ült és szorongatta a takaróm szélét. Látszólag úgy izgult, mint én. Na jó,azért kicsit kevésbé.  Mikor meglátott egyből felpattant és odarohant hozzám.
  - Na? - kérdezte idegesen.
  - Megnéznéd nekem? - néztem rá kiskutya szemekkel.
  - Nagyon szeretnéd? - kérdezte nevetve.
  - Ühhüm! - bólogattam.
  - Hát jó! - mondta, majd mély levegőt vett és bement a fürdőbe.
Lassan utánaindultam és kíváncsian fürkésztem minden egyes mozdulatát.   Előbb a dobozon lévő leírást olvasta el, majd figyelme a tesztre esett.
  - Nos... - kezdte. - Ez szerint hamarosan nagybácsi leszek! - fordult felém mosolyogva.
  - Mi? - kerekedtek el a szemeim.  Jó számítottam rá, de nagyon bíztam az ellenkezőjében.
Odarohantam a mosdóhoz, hogy én is szemügyre vegyem. Igen. A 2 vonal tisztán kivehető volt.
A szemeim megteltek könnyel, de valamiért nem tudtam sírni. Edward lassan simogatni kezdte a hátamat, nyugtatásképpen. Egy kicsit segített. Jól esett, hogy ott van velem.  Nem nagyon tudtam megszólalni, csak megöleltem. Az ő karjaiban is a biztonságot éreztem. Olyan volt, mintha ő lenne az én nagy és erős bátyám, akinek mindent elmondhatok.
  - És most mi lesz? - kérdezte, mikor elengedtük egymást.
  - Fogalmam sincs. Ezek a tesztek nem túlzottan megbízhatóak, fel kell hívnom az orvosom. 
Hiába próbáltam még mindig bízni abban, hogy téves a megállapítás, egyre komolyabban kezdtem elhinni, hogy nem bolond a nő. Hogy igaza volt. 
  - Jó ötlet! A nőgyógyász biztosabban megmondja. 
  - Igen! - helyeseltem. 
A tesztet elraktam, vissza a dobozába, majd be az egyik fiókomba. Nem kéne még senkinek sem megtalálnia.  Eddel visszamentünk a szobámba és ott folytattuk a beszélgetést. Ennyit még nem voltunk kettesben, soha. De szerettem a társaságát. 
  - Johnnak mikor mondod el? Ma? 
  - Nem! Majd, ha biztos lesz.  Feleslegesen nem akarom felzaklatni. Kérlek te se szólj neki egy szót se! 
Ahogy ezt kimondtam, csengettek. 
  - Szerintem örülni fog neki. - mondta Ed azzal a cuki mosolyával, majd elindultunk lefelé. 
Fogadtuk a vendégeket. Jó volt újra látni Sussanat és a Grimes apukát Johnt.  Mióta újra együtt vagyunk, vele még alig találkoztam. A sor legvégén John állt. Az én Johnom.  Egy hatalmas csokor vörös rózsával. 
  - Ezt miért kapom? - kérdeztem, mikor átadta nekem. 
  - Talán azért, mert nagyon szeretlek. Vagy talán azért, mert ma 3 hónapja, hogy összefutottunk a repülőtéren! - mondta mosolyogva, majd megcsókolt. 
 Nagyon hamar eltelt ez az idő. Észre sem vettem, hogy már 3 hónap. Most belegondolva, mindent nagyon elsiettünk. De már nincs mit tenni. 
  - Én is szeretlek! És köszönöm! 
A nap folyamán próbáltam nem gondolni, a történtekre. Igaz, nem nagyon figyeltem a beszélgetésre, mert állandóan bekavart a gyerek téma a fejemben. John kiszúrta, hogy valahol máshol járok. Mikor ketten voltunk rákérdezett, de próbáltam annyival megmagyarázni, hogy csak fáradt vagyok. Az ebéd jól telt. Rengeteget beszélgettünk és persze a kis kori sztorik sem maradhattak el. Kevin nem tudott eljönni, mert valahol külföldön dolgozott, de majd legközelebb. Délután, mikor már mindenki elment felhívtam az orvosomat. Kértem időpontot és szerencsére 2 nap múlva tud fogadni. 
Egy biztos. Ha ő is azt mondja, hogy baba lesz, tuti nem megyek vissza az  egyetemre.