43. rész - Egy új szerelem (Edward szemszöge)

  - Ezek kik voltak? - kérdezte Madison.
  - Nyugi, csak a testvérem John és a barátnője.
  - És nem tudnak kopogni?
  - Nyilván azt hitték, hogy lent vagyok a többiekkel. - fogtam meg a kezét.
Madison a barátnőm. Nem olyan régen ismertük meg egymást. Még igazából nagyon friss a kapcsolat. Egyből megfogott benne valami. Mikor John Sarahnál volt, unatkoztam otthon egyedül és elnéztem a plázába.  A CD boltban botlottunk egymásba. Egyszerre nyúltunk az egyetlen Maroon5 albumért.  Mi már megvettük Németországban, de az ott is maradt..  Elfelejtettük elrakni.  Ezért is gondoltam, hogy megveszem itthon.  De végül neki adtam. Később beültünk az egyik gyorsbüfébe, ahol folytattuk a beszélgetést.  Igazából csodálkoztam, hogy másnap nem volt minden újság velünk tele, hogy: "Jujj Edward Grimes randizik!!"  Kiderült, hogy rengeteg közös van bennünk. Mindketten imádjuk a zenét, a sushit, az extravagáns ruhákat...  Noha, ő csak nézni.  Ja és persze Britney Sperast.
Nem régen költöztem vissza Olaszországból, hallott már a Jedwardről, de nem mondhatni rajongónak.
A plázás találka után még összefutottunk párszor, randiztunk, aztán kimondtuk: együtt járunk!
Mindez több, mint 1 hónapja volt.  Senkinek sem szóltam még rólunk, Johnnak sem.
Vártam a megfelelő pillanatra, ami sosem akart eljönni. Mostanában elég sok minden összejött körülöttünk.
  - Gyere, bemutatlak nekik! - húztam fel az ágyról.
  - Öhm, rendben.
A szobájuknál én sem törtem magam kopogással. Hirtelen benyitottam, de nem volt bent senki.
  - Biztosan lent vannak. - mondta Mad mögöttem.
  - Igazad lehet.
A lépcső közepén, már biztos voltam benne, hogy igaza van.  John hangos nevetése szivárgott ki a konyhából. A hang irányába indutunk kéz a kézben.
Mindenki az étkezőasztalnál ült, pizzás dobozok, poharak, üdítősüvegek társaságában. Egyre nehezebbnek éreztem a kezünket a sok rászegezett tekintettől.
  - Na végre, hogy itt vagytok. Rátok vártunk! - jött oda hozzánk John. - Hagytunk nektek pár szelet pizzát, ha éhesek lennétek.
  - Köszi! - kezdtem. - John ő....
  - Ó, milyen bunkó vagyok! - vágott a szavamba. - John vagyok. Edward testvére. - nyújtotta Madison felé a kezét.
  - Madison Logan. - mutatkozott be ő is. 
  - John, ő itt a barátnőm.  
  - Ohh, megnyugodtam. Azt hittem, hogy leszerződtél kannibálnak és ő az áldozat, a szobádban látottak alapján. Ja és bocsi, hogy rátok nyitottunk.  
  - Csak egy csók volt! - ütöttem a vállába. 
Miután megvolt a "nagy"  bemutatkozás leültünk a többiek közé. Miközben ettem a maradék pizzát beszélgettünk, hülyültünk. Szerencsére Madison sem érezte idegenek közt magát, ahhoz képest, hogy most először találkozott a barátainkkal. 
  - Javaslom menjünk át a nappaliba. - mutatott annak az irányába John. 
  - Ki kér fagyit? - kérdezte Sarah.
  - Jöhet!
  - Nekem is.
  - Igen, jól hangzik. 
  - Jöhet nekem is. 
  - Rendben.  Akkor menjetek át, én meg viszem rögtön. 
  - Ne az ünnepelt csináljon már mindent! Segítsek? - kérdezte Logan. 
  - Oh, hagyjad csak.  Megcsinálom. Meg amúgy is, Kendallék biztosan hiányolnának a karaokenál.  
  - Rendben!
  - Jobb is így, úgyis finomabb, amit Sarah hoz! - mondtam. 
Mindenki átvonult a nappaliba. Kapcsoltunk egy kis zenét, meg kipróbáltuk az új karaoke gépet, ha már Sarah felhozta.  
Britney Spears - Hit me baby one more time-ját a konyhából kiáramló üvegcsörömpölés zavarta meg. Alig lehetett hallani, mert elnyomta a zene. Szerintem csak én vettem észre. Odamentem, hogy megnézzem, mit bíbelődik a drága sógornőm.  A küszöbnél megfagytam. 
  - John gyere gyorsan! - üvöltöttem olyan hangosan, ahogyan csak tudtam, közben Sarahoz rohantam.