4. Rész. A "nagy" találkozás

 - Sara! Ezer éve! - mondta Edward, majd felsegített a földről és megölelt.
 - Csak 2. - mondtam miután elengedtük egymást.
 - Mit keresel itt?? - kérdezte.
 - Itt tanulok. Most megyek haza a nyárra.
 - Az király! Mi is most megyünk haza. Ja  és bocsi a táskáért Csak épp "búcsúzkodtunk"  néhány rajongótól. Biztos, hogy jól vagy??
 - Persze. Kutya bajom. De most nekem mennem kell. - próbáltam elszabadulni, de nem sikerült..  Edward már régen sem volt az a fajta akit, olyan könnyen lelehet rázni. Tudom nem szép, de különben nélkülem szállnak fel a csomagjaim...
 - Öhm igen, nekem is. John már biztos vár. De ezzel a géppel  jössz, nem?!   -  hát persze, John.  Egészen idáig eszembe sem jutott, attól függetlenül, hogy a pulcsijában ébredtem, jah és hogy előttem állt a másik fele, azaz az ikert testvére...
 - Igen, ezzel megyek, ha le nem késem. - célozgattam.
 - Akkor felkísérlek. - azzal karon fogott és elindultunk a kapu felé.

A gépen:

Miután felszálltunk a gépre, megkerestem a helyem. Ed is ugyan ezt tette,  csak ő az ellenkező irányban, az I. osztályon. Már lassan 1 órája repültünk. De ez is lassan telt. Valamivel el kéne csapni az időt, hosszú még az út. Ölembe vettem a laptopomat. A kezeim nem nagyon hallgattak az agyamra. Bármilyen jelzés nélkül elkezdték bepötyögni a keresőbe: "JEDWARD".  A talált képek alapján nem változtak semmit, de mégis teljesen mások. Nem tudtam leállni, a képek után híreket, a hírek után videókat nézegettem. Aztán arra lettem figyelmes, hogy valaki lehuppan mellém. Eddig szerencsére egyedül ültem, így sem engem nem zavart senki, és én se. Ijedtemben, reflexszerűen gyorsan lecsaptam a laptop monitorját. Kicsit erősebben, de nem baj.
 - Mi van?  Ilyen ijesztő vagyok?? - kérdezte John.
 - Ha, letámadsz, egy védtelen embert, nos akkor igen. - mondtam gúnyosan, mire nevetni kezdett. Jajj.. A szívem majd kiugrott a helyéről! - Mit keresel itt?
 - Edward bealudt. Mesélte, hogy itt vagy, gondoltam megkereslek.
 - Megtaláltál. - próbáltam közömbös maradni.
 - Épp hogy. Nagyon sokat változtál! Tetszik a hajad! - mondta, majd megfogta az egyik  hullámos tincsemet. Nos igen. mikor utoljára látott John, vállig érő, oldal frufrus hajam volt, na meg teljesen más stílusom. Mostanra, derékig növesztettem a hajamat, és általában hullámosan hordom.
 - 2 év hosszú idő.
 - Bizony. Na de mesélj, mi történt veled mostanáig?? - érdeklődött.  Valamiért tök lelkes. Fogalmam sincs miért, talán mert megint találkoztunk, vagy mostanában mindig ilyen.
  - Szerintem a legérdekesebb dolog ami eddig történt velem, hogy a reptéren felestem Edward táskájában.
  - Az te voltál?? Csak annyit láttam fél szememmel, hogy elesik valaki, és Edward szalad oda hozzá. -nevetett megint. - Mikor meg mesélte, hogy összefutott veled, ezt nem mondta.
 - Hát az a valaki én voltam...  
Ez a beszélgetés  a semmiről így ment tovább, egészen addig még egy légi kísérő meg nem szakította.
 - Elnézés kérek, hamarosan leszállunk, uram kérem üljön vissza a helyére.
 - Ö csak egy pillanat. -válaszolt udvariasan, aztán visszafordult hozzám. - Kijön valaki eléd a reptérre?
 - Nem hiszem. Nem szóltam haza, szóval ha Becky nem szólt, akkor biztos nem.
 - Eddel, úgy gondoltuk, hogy leszállás után elmegyünk a kedvenc kajáldánkba. Esetleg van kedved velünk tartani?
 - Persze. - vágtam rá mosolyogva.
 - Szuper! Akkor kint találkozunk. - mondta, majd azzal a lendülettel, ahogy idepattant, el is ment.  Ekkor megszólalt, a hangosbemondó, hogy leszállunk kapcsoljuk be az öveket stb. Mindent elpakoltam gyorsan és csak azon gondolkodtam,  hogy mi volt ez az egész...