48. rész - Félreértés - John szemszöge

  Az étterem, ahova hívtak, nem volt messze a szállodától. Liam ugyan kérte, hogy maradjunk ott, hát Edward szót is fogadott. Ugyan is, őt nem hívták. Ami mondjuk kicsit fura...  Hiszen a Jedward 2 tagból áll.
  Az ausztriai JedHead Fandom vezetője vette fel velem a kapcsolatot.  A rajongók nevében szeretne átadni egy kis ajándékot, a szülinapunk alkalmából. Tehát így még furább...
   Na igen, a születésnap.  21 évesek lettünk. Most már hivatalosan is nagykorúak. Ünnepelni ugyan nem ma fogunk hanem, mikor a családunkkal leszünk. Már kaptam reggel egy gyönyörű ajándékot Sarahtól. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog hiányozni. Persze, számítottam rá, de akkor is rossz nélküle. Bárcsak, itt lehetne velem...   Noha, mindennap beszélünk, de az nem ugyan az. Nem tudom megcsókolni, vagy csak magamhoz ölelni...

   - Szia! Örülök, hogy eljöttél! Bocsi, hogy késtem, de szörnyű dugó van a belvárosban.  - ült le az asztalomhoz, egy rettentően izgatott lány. - Oh, de bunkó vagyok. - kapott észbe.-  Emilynek hívnak! Az ausztriai fandomot képviselem. 
  - Szia! John. :)  - nyújtottam a kezem, ami után epekedve kapott. - Nem baj, én is csak most értem ide.
  - Tudom! Mármint, hogy TE vagy John, nem pedig, hogy most értél ide... Arról honnan kellene tudnom?!  De rendben, megnyugodtam, hogy nem nagyon várakoztattalak meg! - hadarta.
Megnyugodott?? Hát, jól titkolja! Igazi őstehetség... 
  - Nos, gondolom tudod, hogy miért hívtalak ide!  - nézett rám mosolyogva.
  - Ötletem sincs! - tettem a hülyét.
  - Ajj ne bolondozz már! - húzta végig a mutató ujját a vállamon.   Alig észrevehetően arrébb húzódtam. Most csak 1 valakinek élvezném a közelségét.
  - Jó, van egy sejtésem.  - mondtam.
Huncut mosollyal  az arcán egy nagy dobozt tett az asztalra.  Eddig fel sem tűnt, hogy nála van... Hol rejtegette?
  - A rajongók elküldték nekem a nektek szánt ajándékokat. Minden ebben a dobozban van. Azt kérték, hogy majd együtt nyissátok ki! Az Edwardnek szánt ajándékomat is beletettem. Ez pedig... - húzott elő egy piros kis ajándékzacskót a táskájából. - ... a tied.  Én magam csináltam. Mármint csak a díszítést...  Boldog szülinapot!  - puszilt arcon, majd a kezembe nyomta az ajándékát.
  - Hú! Köszönöm! Most bontsam ki?
  - Még szép!
  - Oké! - láttam neki. A zacskó egy boxert rejtett magában. Mivel nyilvános helyen voltunk, csak felületesen néztem meg.  Egy egyszerű, piros alsó, a fenekére flitterekkel rávarrva: "Emily & John!"    Kicsit furának éreztem, de kaptunk már jó pár furcsa, extrém ajándékot a rajongóktól.  Kíváncsi vagyok, hogy a nagy doboz miket rejthet.
  - Nagyon szép! - öleltem meg, bár ez így utólag elég rossz ötletnek bizonyult, ugyan is, hiába húzódtam el tőle, nem eresztett.
  - Örülök, hogy tetszik. Remélem hordani is fogod! - súgta a fülembe.
  - Feltétlen! - hazudtam.  Sarah nem biztos, hogy jó szemmel nézné...   - Hé Emily! Légyszi' engedj most már el!  
  - Oh, bocsi.
  - Nem történt baj, csak kicsit hosszúra nyúlt egy ártatlan baráti ölelés.
  - Rendben. Na, mesélj valamit magadról! - kérte.
  - Minek? Biztsan több mindent tudsz rólam, mint én saját magamról! Inkább te!  - kortyoltam bele a narancslevembe.
  - Nos, igaz.  Talán... De ne rólam beszéljünk! Ami azt illeti nem szeretek magamról mesélni.
  - Értem. - hagytam rá.  Én aztán nem faggatom.
  - Edward amúgy miért nem jött?
  - Te kérted, hogy csak én jöjjek!  - magánál van ez a csaj? - Amúgy már kérdezni akartam.  Miért is?
  - Ja, tényleg! Csak azt hittem mindenféleképpen hozni fogod, így el is feledkeztem róla. Ami azt illeti azért, mert kérni szeretnék valamit.
  - Hallgatlak!
  - Nos...  Hát... Ez elég gáz... Nem is tudom, hogy hol kezdtem.
  - Talán az elején! De ez csak egy tipp!
  - Jó. Szóval...  Biztos sok mindenkitől hallottad már, de szó szerint, szerelmes vagyok beléd!  - na, jól kezdődik... - És ez nem túlfűtött rajongás. Ez tényleg szerelem.  Azt mondják, hogy az elsőt egy különleges férfinak kell tartogatni. Én meg találtam ezt a férfit. Téged! Szeretném, hogy te legyél nekem az első! Ha nem nagy kérés.  Tudom, hogy te is akarod! Hisz pasiból vagy! És látom a tekintetedben, ahogy rám nézel, hogy én is bejövök neked!
Hallottam, ahogyan az állam koppant az asztalon.  Először azt hittem csak ugrat. De aztán láttam rajta, hogy abszolút komolyan gondolja.
  - Na, mit szólsz? - kérdezte kíváncsi tekintettel.
  - Azt, hogy őrült vagy! De komolyan! Amúgy is, hány éves vagy te?
  - 14. De 2 hónap múlva 15.
Az ilyen idős leányzóknak még nagyban babázniuk kéne, nem idegen pasiknak ajánlkozni...
  - Kihez menjünk? Hozzád, vagy hozzám? Ja és ne izgulj, van nálam gumi!  - kezdte simogatni a combom.
  - Hát az 100, hogy én most visszamegyek a szállodába! Nélküled! - álltam fel, közben kértem a számlát.  Szerencsére hamar kihozták, fizettem, majd felkaptam a dobozt. Mielőtt még elindultam volna visszafordultam Emilyhez:
  - Azt ajánlom, keress fel egy szakembert! Nem árt hidd el, ha kivizsgáltatod magad! 
  - Ezt még megkeserülöd!  - hallottam az asztalunktól, de nem foglalkoztam vele, csak igyekeztem mihamarabb eltűnni onnan.  Az étterem előtt találtam egy taxit, majd visszamentem a hotelba.

   - Remélem nem bombát hoz ebben a nagy dobozban uram! - viccelődött a portás, mikor kinyitotta nekem a kaput.
   - Még nem készülök merényletre! - hagytam ennyiben. Bent az épületben egyből a lifthez indultam, hogy Edwardnek mihamarabb elmeséljem, mit éltem át ebben az órácskában....  
Az ajtó szerencsére nyitva volt, így  nem kellett a kulcs után kutakodnom. Ahogy beléptem rajta nem várt vendégekkel találtam szemben magam. Anya, Kevin és Becky.   Várjunk csak, ha Becky itt van, akkor Sarahnak is itt kell lennie!  Ahogy ez átfutott az agyamon, meg is jelent Edwarddel a fürdőszoba ajtónál.
  - Sziasztok! -  köszöntem meglepetten.   Mindenkihangját viszont hallottam, kivéve a barátnőmét. Keresztbe tett karokkal állt, ott, ahol eddig.  Letettem a dobozta az egyik ágyra, majd elindultam felé, de kezével jelezte, hogy ne nagyon menjek közelebb.   Nem értettem mi van vele.
  - Na, és mi jót vettél a boltban? - kérdezte gúnyosan.
  - Mi? - értetlenkedtem.
  - Fiam! Nagyon jól tudod, hogy utálom ezt! Nem "mi", hanem tessék!  Sarah pedig arra utal, hogy a testvéred azt mondta nekünk 1 órával ezelőtt, hogy boltba mentél! - világosított fel anya.
  - Ja, igen! Leugrottam oda, vettem rágót. Aztán találkoztam az egyik rajongónkkal, hogy felköszöntsön.  De már itt vagyok.  Jó látni titeket! - mentem oda anyuhoz és megkezdtem az ölelgetést, bízva abban, hogy Sarah is felenged.   De be kellett látnom, nem jött be a terv.
  - És Edward erről nyilván nem tudott...  Vagy ezt miért nem mondta és miért kellett hazudnia? - kérdezte, mikor hozzáértem.  Gondolkoztam a válaszon, de mielőtt bármit is mondhattam volna, Becky kimentett.:
  - Ajj, Sarah! Ne legyél már rinyalina!
  - Jó, igaz.  Ne haragudj! Kicsit túlreagáltam a dolgokat! Csak már annyira hiányoztál, és annyira beleéltem magam, hogy újra láthatlak és kicsit felzaklatott, mikor nem voltál itt.  A hazugságot meg utálom  és idegesített, hogy Edward nem egészen volt biztos abban, amit mondott! -  bújt szorosan hozzám. Jó volt újra érezni őt, bár ez az ölelés, kicsit más volt, mint amit megszoktam.
  - Úgy érzem, van köztünk valami! - viccelődtem.   Komoly arccal nézett vissza rám.
  - Arra célzol, hogy kövér vagyok? - kérdezte felháborodottan. Megfagyott a levegő. Ugyan nem sokáig, mert sikerült elröhögnie magát és ezzel el is árulta, hogy csak ugratott.  Én is felnevettem a meg könnyebüléstől és azzal a lendülettel egy csókot adtam ajkaira.