57. rész - Dolgok, amiket nem lehet előre látni...

   - Szépen kérlek gyere fel! Nagyon, nagyon szépen kérlek! Légyszi gyere fel!  Légyszi! Légyszi! - hadartam a tükör előtt, miközben Becky a ruhám cipzárjával küzdött a hátam mögött.   Mostanában ez a "tükör előtti könyörgés" elég megszokott volt nálam  és már eljutottam odáig, hogy nem zavar, ha vesztek egy ruhadarabbal szemben, de a mai nap különösen fontos volt, hogy feljöjjön rám a ruhám.
   Egy rendezvényközpont  megnyitójára kaptunk meghívást, ahol a Jedward is fellép. Természetesen, megjelenés alkalmi ruhában, amitől nagyon féltem, már akkor, mikor kézhez kaptuk a meghívót.
  - Szerintem ez reménytelen! - adta fel Becky.  -  Nem tudsz valami mást felvenni?
  - Sajnos a szekrényem nincs teletömködve estélyikkel. De akkor is belepasszírozom magam! Nézd csak, itt feljebb húzom.  Na most próbáld meg! - utasítottam elszántan.
  - Semmi. Lásd be Sarah, nem jó rád!  - tette a kezét a vállamra.
  - Az  nem lehet!  2 hete még könnyedén feljött! - siránkoztam.

  - Hát, az most mit sem számít! - mondta, miközben leült a fésülködő asztalomhoz, hogy megigazítsa a sminkjét.  Én még mindig a tükör előtt álltam és csak bámultam a gyönyörű ruhámat és a hatalmas hasamat.  A kettő valahogy nem illett össze. Nem tudtam eldönteni, hogy  nevessek a dolgon, vagy inkább duzzogjak... Legszívesebben az utóbbihoz volt kedvem, de mikor épp nekikezdtem volna, John lépett be a szobába.
  - Na csajok, hogy álltok?
  - Sehogy! - fordultam felé.
  - Én készen vagyok! - mondta Becky, mikor ránézett.
  - Nos, nem mintha sürgetni akarnálak titeket, de most beszéltem Liammel.  5 perc és itt lesz!  - jött be Edward is.
  - Oké. - kezdtem. - Menjetek csak nélkülem!  - ültem le az ágyra.
  - Miért mennénk nélküled? - értetlenkedett Edward.  Nyilván, még nem szembesült a problémámmal - gondoltam magamban.
  - Hacsak nincs egészen véletlenül egy tündérkeresztanyátok, hogy rám varázsolja a ruhát, akkor hármasban töltitek a ma estét. - szomorú tekintetük láttán még hozzátettem. - Nagyon sajnálom.  Nem így terveztem. De ti érezzétek jól magatokat, és sok sikert!
  - Biztos nincs egy másik ruhád? - kérdezte újra Becky.
  - Nem, sajnos nincsen olyan, ami feljönne.
  - Hát, akkor én sem megyek! - ült mellém.
  - De miért nem? - kérdezte csalódottan Ed.
  - Becky ezt igazán nem kérhetem...
  - Nem is csupán miattad Sarah.  Sajnálom szívem, ne haragudjatok, de semmi kedvem ilyen helyre menni. Nem az én világom. Rajtatok kívül nem ismerek ott senkit személyesen, ti meg amúgy is felléptek. Valószínűleg az este nagy részében egyedül ülnék egy asztalnál és felfalnám az összes sütit, ami a szemem elé kerül.
  - Igaza van! - helyeselt John. - Sarah nélkül tényleg egyedül lenne.
  - Nem maradunk le semmiről! - győzködtem őket. - A tv élőben közvetíti az egészet és... - szakított félbe egy dudaszó.
  - Itt az autó! - közölte Ed a nyilvánvalót. - Mennünk kell! - nézett ránk.
Becky felpattant mellőlem, kézen fogta Edwardöt és kivitte a szobából.  Johnnal kettesben maradtunk.  Leült mellém, oda, ahol az előbb még a barátnőm ült.  Csendben megfogta a kezem, megcsodálta a gyűrűt az ujjamon, majd magához ölelt.
  - Nem haragszol, hogy itthon maradok? - kérdeztem.
  - Dehogy.  Persze, sokkal kellemesebb lenne, úgy lenézni a színpadról, hogy  téged látlak ott, de ezt a pár órát csak kibírom valahogy. - mondta nevetve.  -  Hamarosan megszületik Effy, én meg cipelnélek mindenhova. Nehéz lehet.
  - Megoldom!
  - Tudom. Épp ezt imádom benned! Pontosabban ezt is!
  - És mi az, amit imádsz még bennem? - kacérkodtam.
  - Ha hazajöttem elárulom.  Most viszont mennem kell. - csókolt meg. Majd, ahogy Becky ő is felpattant, de a küszöbön megtorpant és visszanézett rám.
  -  Bekapcsolva hagyom a mobilom. Valószínűleg Liamnél lesz, de bármi van, hívj, vagy írj!
  - Rendben. De nem hiszem, hogy történne bármi is.
  - Azt nem tudhatod! - mondta mosolyogva.  - Na, most már...  - kezdte, de megszólalt a telefonja. Gyorsan megnézte a kijelzőt, majd kinyomta és csak ennyit mondott:  - Szeretlek!  - és eltűnt a szobából.
  - Én is szeretlek!   -  súgtam utána.


Becky szemszöge:

  - Elkezdődött már? - kiabált ki Sarah a konyhából.
  - A reklám után jön.  Szóval siess!  - válaszoltam unottan, egy magazint bámulva.  Amit igazából nem olvastam, csak lapozgattam.  Mindig ezt csinálom. Eleinte még furcsa volt, de már kezdem megszokni, hogy néha a saját arcomat is viszont látom bennük, ezért nem is időzöm hosszabb ideig egy lapon. Ezzel is úgy tettem, mint általában, egy könnyed mozdulattal lehajítom valahova.
A távirányítóért nyúltam, hogy kicsit feljebb vegyem a hangerőt, mikor megjelent a felirat:  A következő műsorszámot élőben közvetítjük!    
  - Kezdődik! - kiabáltam.
  - Jó, megyek! - mondta, majd pár másodperccel később meg is jelent mellettem karjaiban egy hatalmas tál popcornt, chipset, oreot, gumicukrot és egy doboz narancslevet tartott.
  - Hú, ezt te mind egyedül kitudtad hozni?  - ugrattam.
  - Mire való a nagy pocak?! Meg tartja a dolgokat! - viccelődött ő is. - Na de segíts, mert lepakolni viszont már nem tudok!
  - Adjad! -ültem fel a kanapén, majd mindent egyenesen az ölembe pakoltam.
  - Tudom, hogy most ettünk, de gondoltam adjuk meg a módját a mozizásnak.
  - Viccelsz?  Az 22 perce volt!  -nevettem.
A bevonulás és maga a megnyitó ünnepség elég unalmas volt.  Főleg, hogy szinte az összes jelenlévő sztárral csináltak interjút.  Igazából azokat végig is dumáltuk, na de mikor az ikrekre került a sor:
   - Úristeen, úristeen! - sipítoztam.
   - Shhhh!  Ők azok! Ott vannak! Nézd!
   - Látom, látom! Shhh!    
Konkrétan úgy viselkedtünk, mint két dilis rajongó, mikor meglátják a kedvenceiket, legyen az bárhol...  Egymásba kapaszkodva,fülég érő mosollyal,  csendben figyeltük az interjút és ittuk a fiúk összes szavát.  Fogalmunk sem volt, miért csináltuk ezt, de jólesett.  Emlékeztetett a néhány évvel ezelőtti csajos pizsama partikra.
   
 ..... - Izgatottak vagytok már a fellépés miatt?  Készültök valami különleges, eddig nem látott dologgal? - kérdezte a riporter.
     - Abszolút.  Mindig, minden egyes fellépés előtt nagyon izgatottak vagyunk. Úgy megyünk fel a színpadra, mintha az első koncertünk lenne, de amint meglátjuk a közönségünket, minden para megszűnik és bulizunk egy jót.  És igen, készülünk egy kis meglepetéssel is.  - válaszolta John.  
   -  Hú, én máris nagyon várom, hogy láthassam, de ezzel biztosan így vannak a nézők, és a jelenlévő rajongók is.  De ha már a jelenlévőknél tartunk, jól látjuk, hogy csak ketten érkeztetek?  Hol hagytátok a barátnőiteket?  
  - Ők most otthonról néznek minket. - kezdte Edward. 
  - Igen, sajnos nem tudtak eljönni. - erősítette meg John. 
  - Sajnáljuk, hogy nincsenek itt, de majd talán legközelebb.  Úgy tudom, hogy a jövőhéten adásba kerül az új műsorotok 2. évadja.  Mondanátok pár szót róla?
  - Valóban!  Akinek tetszett az első évad, akkor ezt garantáltan imádni fogja! 
  - Igen. Szóval  senki se hagyja ki!....

A továbbiakban hallhattuk a híres bemutatkozásukat, valamint a rajongóknak szánt üzenetet, majd megszakította a műsort egy kis reklám.
  - Hát ez irtó aranyos volt!  - mondta Sarah, majd felállt és a lépcső felé kullogott.
  - Hova mész? - kérdeztem.
  - Lehozom a takarómat.
Végignéztem, ahogy megy felfele, de hirtelen megtorpan és a hasához kapott.
  - Jól vagy?
  - Persze. Semmi baj. - ment tovább.
Fejemet visszafordítottam a tv felé és a kezembe vettem a  gumicukros tálkát. Miközben a kapcsolgattam, a nevemre lettem figyelmes.  Először azt hittem, csak képzelődök, de aztán hangosabban és kétségbeesetten újra meghallottam.  Mindent kilöktem a kezemből és egyenesen a hang irányába rohantam.  épp, hogy megtudtam állni a szobaajtóban.
  - Mi történt?  - kérdeztem ijedten, miközben kapkodtam a levegőt...


   Következő rész 4 komi után! :)