20. rész A cikk

Ugyan is Jaket és magamat láttam viszont a lapon. Amint épp a kávézóban ülünk és az állatkertben sétálunk. Visszamentem a nappaliba és leültem a kanapéra.

    "Nem a hűségéről híres a JEDWARD barátnő?!"  - olvastam a címsort. 

Ez nagyon nem esett jól. Mit tudnak ezek?  Az égvilágon semmit. Csak kavarnak ott, ahol tudnak. Tudom, hogy nem kéne ezzel foglalkoznom, de jelenleg a kapcsolatunk forog kockán, ha jól értettem... John szavai visszhangoztak a fejemben: 

   "Azt hiszem, ez a 2 hét épp elég lesz arra, hogy mindketten elgondolkodjunk néhány dolgon!"  

Jó, aláírom, néhol elég félreérhetőek a képek, de akkor sem érnek fel azokhoz, amilyeneket a srácok a rajongóikkal szoktak csinálni... 

Úgy döntöttem, hogy nem érdekel a cikk és, hogy nem izgatom fel magam a kommenteken, reakciókon. Nem szaladok magyarázkodni. Megvárom, hogy John mit fog lehozni az egészből, aztán majd eldől minden.

Ahogy ezt elhatároztam, felálltam és a legközelebbi kukába dobtam az újságot.  Felszaladtam a szobámba.  Még nagyobb rumli volt, mint ahogy itt hagytam. Mondjuk érthető, John feljött készülődni...  Kis rendet raktam, ami abból állt, hogy mindent, ami a földön volt a fotelembe hajítottam, majd lehuppantam az ágyamba. Magamhoz vettem a gépem. Épp, hogy bekapcsoltam a skype pittyogó hangját hallottam.  A tálcán Edward nevét láttam villogni. 

 - Mi történt veletek? Rossz ránézni Johnra, de ő nem mond semmit... - olvastam az üzenetet.  

 - Tőlem sem fogsz megtudni többet.  - válaszoltam. 

 - Na jól van milyenek vagytok..  Ne várd, hogy feladom, úgyis kiszedem belőletek!! :) Na de most mennem kell!! Szius!! :) 

 - Rendben! Sok sikert, majd tudasd velem is. :) Sziaa

Nem értettem Johnt. Még az ikertestvérének sem mond semmit ezzel kapcsolatban. 

Pedig kettőjük közt nincs titok.  

Jake vajon látta már a cikket? Mondjuk akkor biztosan hívott volna. A neten nem volt semmi új, így kikapcsoltam a laptopot, és félretoltam. Lehajtottam a fejem a párnára, és gondolataimba merülve elnyomott az álom!  

&&&&&&&&

A telefonom csörgésére ébredtem. Jól elaludtam, este 7 óra volt már.
  - Haló? - szóltam bele álmosan.
  - Becky vagyok! Hallod, igazak a hírek, amit épp a neten olvasok?  - kérdezte aggódva.
  - Öhm... nem tudom, mit olvasol?? - kérdeztem kómásan. Jelenleg épp, hogy azt tudtam hol vagyok, de az, hogy most ő épp mit olvas, na az már húzós kérdés..
  - Tudod mit, gyere fel skype-ra, ott átlinkelem. - mondta.  Mielőtt válaszolhattam volna bontotta a vonalat.
Újra bekapcsoltam a laptopot. Amint elérhető lettem, Becky egyből hívott is. Az oldalon, amit küldött ugyan az a cikk volt, mint a mai újságban. Tehát gyorsan ki is léptem, hiszen tartottam magam az elvemhez, hogy nem foglalkozom ezzel.  Na de azért Beckyvel kibeszéltük...  Ha vele nem tudnám tartani a kapcsolatot, teljesen egyedül lennék. Anyuék ugye Olaszországban vannak még pár hétig, a srácok Németben, Jennáékkal meg fogalmam sincs, hogy mi van.
  - Hahó! Figyelsz te rám? -  zökkentett vissza Becky.
  - Persze! Hogyne. Mit is mondtál?
  - Csak annyit kérdeztem, hogy nincs-e kedved meglátogatni?!