21. rész Üdv újra New York

 Egy hét telt el azóta, hogy letettem anyuékkal a telefont, azzal a hírrel, hogy amíg ők kint vannak Olaszországban, addig New York-ba utazok Beckyhez. 4 napja vagyok itt. Az első éjszaka nem sokat aludtunk, én főleg az időeltolódás miatt, na meg rengeteget beszélgettünk  szóval nem az alvás volt az első helyen. Miután jól kipihentük magunkat, az elmúlt két napon nyakunkba vettük a várost.  Butikokból butikokba jártunk. Beszereztem néhány új ruhát, kiegészítőt. Na meg fodrász, szépségszalon.  Szóval csajos napok voltak.
Ma viszont már csak pihentünk. Bármit terveztünk volna, az idő tönkreteszi. Zuhogott az eső, egész álló nap.
Előszedtünk néhány régi társasjátékot és azokkal jól elvoltunk. Visszaidéztük ezzel a kis kori emlékeket, a pizsi partikat.
 - Te nem vagy éhes? - kérdezte Becky.
 - Egy kicsit.
Felpattant a földről és kiment a konyhába. Én követtem őt.
 - Nincs itthon semmi normális kaja. - mondta, a hűtőben lévő dolgokat tanulmányozva.
 - Akkor mi legyen? - kérdeztem.  Neki dőltem az ajtófélfának, és onnan figyeltem, ahogy elgondolkodik.
 - Találtam nemrég, egy tök jó kis ételbárt. A neve Shake. Oh, és nézd, már az eső is elállt. - mutatott az ablak felé. Tetszett az ötlet. Bementem a szobámba felöltözni, mert egész nap pizsamában flangáltam. Mivel volt szerencsém már korábban megismerni a várost, pakoltam melegebb cuccokat is.
Felkaptam egy szűk farmert, az egyik kedvenc felsőmet és egy vékony kardigánt. Egy kevés smink, és végül a tornacipőm.
 - Indulhatunk! - szóltam Beckynek, mikor elkészültem. Ő már a nappaliban ült és unalmában a tv-t bámulta.
 - Végre! Már porzik a vesém. Azt hittem, már sosem leszel kész. - mondta gúnyosan.  Elengedtem a fülem  mellett a megjegyzését. Most viszonylag gyors voltam.

Gyalog mentünk,  mert Becky elmondása szerint, nincs messze a Shake.  Épp, hogy odaértünk, mikor újra zuhogni kezdett.  Az étterem, nagyon kis hangulatos volt, enyhe retro beütéssel ugyan, de imádom az ilyen helyeket.
A piros és a bézs szín egyvelege barátságos érzetet biztosít, az ide belépő vendégek számára. Leültünk egy szabad boxba és vártuk a pincért.  Jött is hamar. Az arcát ugyan nem láttam,mert háttal ültem neki, de a hangját egyből felismertem.
 - Sziasztok! Mit hozhatok? - kérdezte a srác. Megfordultam, hogy meggyőződjek arról,  az-e akire gondolok.
 - Jake! Hát te? - kérdeztem.
 - Sara! Ugyan ezt én is kérdezhetném. Kerestelek, el akartam köszönni, de sehogy sem értelek el. Lejárt a szabadságom, és a napokban hazautaztam. - válaszolta a fiú.
 - Én Beckyt jöttem meglátogatni. Kis kikapcsolódásra volt szükségem. Ja igen, szerintem még nem találkoztatok, Jake, ő itt Becky a legjobb barátnőm. - mutattam be őket.  Köszöntötték egymást, majd Jake folytatta:
 - Na, és mit kértek?
 - Én egy menüt kérnék, jeges teával. - mondta a barátnőm.
 - Nekem is ez lesz, csak narancslével.
 - Rendben, azonnal hozom. - mondta, majd elment.
 - Ez az a srác, akivel összehoztak az újságírók??  - támadt le Becky.  De jó, hogy most mindent eszembe juttatott...
 - Igen, ő az.
 - Tök helyes! Ha  te nem hajtasz rá, akkor majd....
 - Becky!! -szóltam rá.
 - Hát, most na. - mondta nevetve. Végül együtt röhögtünk ezen.
Mulatságunkat a "Heart skips a beat" törte meg.
 - Ne haragudj, ezt most fel kell vennem. - állt fel az asztaltól.
 - Persze, menj csak.  - mondtam.
Ahogy kiment, Jake hozta is a rendelésünket.
 - Hova ment a barátnőd? - kérdezte, miközben pakolt.
 - Csak telefonál.
 - Értem. Öhm Sara...
 - Igen?
 - Ma dolgoznom kell, de holnap nincs kedved eljönni velem valahova? - kérdezte.
 - De, persze. Jó ötlet.
 - Klassz. Akkor majd hívlak. Remélem, most majd elérlek.
 - Vagy, mi lenne, ha mondjuk itt találkoznánk?! Persze, ha neked is megfelel.
 - Természetesen. Akkor megbeszéltük. Most mennem kell. - köszönt el.
 - Rendben. Szia.
Miután Beckyvel megvacsoráztunk, fizettünk és hazamentünk. Fogalmunk sem volt, hogyan telt el ennyire az idő. Körül belül 6-7 óra fele indulhattunk el, most 9 is elmúlt.
Otthon már semmit nem csináltunk. Becky eltette magát, mert holnap már dolgoznia kell. Én még beszéltem pár szót anyuékkal a neten, aztán követtem barátnőm példáját. Vártam is, meg nem is, a holnapi találkát. De akárhogy is, néhány dolgot muszáj lesz átbeszélnünk.  Például azt, hogy én és ő csak barátok lehetünk....