27. rész - Új barátok

Halkan zárta be az ajtót, közben ujját a szája előtt tartotta. Szerintem nem akart megzavarni semmit. Az előszobában álltunk egy darabig,  és csöndben hallgattuk a kiszűrődő beszélgetést.
 - Kendall csinálj már valamit! - szólt egy kétségbe esett fiú hangja.
 - Miért mindig én, mikor Logan a zseni? - kérdezte Kendall (?)
 - Tudjátok, hogy nyomás alatt leblokkolok!
 - Akkor mit csináljuk?
Csönd támadt a szobára.
 - Megjöttünk! - kiabálta Lana.  Majd abba a szobába invitált minket, ahol a fiúk is voltak.
4 srác zavaros mosollyal állt sorfalat, eltakarva a nappali többi részét.
 - Na ezúttal mit tettetek tönkre? - kérdezte lana majd összekulcsolta maga előtt a karjait.
A kis négyesük szép lassan középen szétnyílt és ezzel felfedték tettüket. Egy üvegasztalt láttunk, vagyis annak maradványait. Bocsánatkérően mosolyogtak ránk, vagyis Lanara.
 - Megmagyarázzuk...- kezdte el az egyik.
 - Ne törjétek magatokat nem érdekel, hogy mi történt. - intette le őket.
 - Kifizetjük!
 - Még szép! Ja és fel is takarítjátok, miután bemutattam a vendégeimet.
 - Oké! - mondták egyszerre.
 - Ők itt Sara és Becky! Saraval egy egyetemre jártam, még New Yorkban. Lányok ő itt Kendall az unokatesóm és a barátai, Logan, Carlos és James.
Épp köszöntöttük egymást, mikor megszólalt Becky telefonja.
 - John az! - mondta nekem, majd gyorsan felvette.
Meglepődtem, amiért őt hívta, de már adta is át nekem a telefont. Ekkor esett le, hogy nyilván engem nem ért el. Köszöntem neki, majd kimentem az előszobába.
 - Szia szívem! Hazaértünk, gondoltam felhívlak. - mondta.
 - Jól tetted.  Képzeld mi meg Los Angelesben vagyunk.
 - Na az király! Hogy hogy?
Mindent elmeséltem neki a tegnap estétől kezdve.
 - Figyelj, kérhetek valamit? - kérdeztem.
 - Természetesen. - vágta rá.
 - Nem néznél le hozzánk, hogy minden rendben van-e?! Már lassan több, mint 2 hete nem járt ott senki. Legalább is szerintem..
 - De persze. Holnap, vagyis hát ma úgyis szabadok leszünk. Eddel  majd elmegyünk.
 - Köszönöm!
 - Ugyan nincs mit.
 - A pótkulcs azt hiszem a kaspó alatt van a törpe mellett. Ja és a riasztóról se feledkezzetek el, mondom azonnal a kódot.
 - Az jó lesz. Még itt lecsuknak minket betörésért. -nevetett
Lediktáltam mindent, beszéltünk még pár szót, aztán elköszöntünk. Mentek aludni én meg a vissza a nappaliba.
 - Sara! Csüccs! - paskolta meg maga mellett az egyetlen szabad helyet Logan.
 - Mióta itt vagyunk, azon gondolkodom, hogy honnan vagytok nekem ennyire ismerősek. - mondta Becky.
 - Lehet onnan, hogy mi vagyunk a Big Time Rush! - vágta rá Kendall, tök természetesen, mintha tudnunk kellett volna.
 - Azok kik? - húzta az agyukat Becky.
 - Hát mi! - vette át a szó Carlos. A srácok nevetésében törtek ki, azt hitték direkt értetlenkedünk, de mi nem nevettünk...
 - Ti tényleg nem tudjátok kik vagyunk! - állapította meg Logan.
 - Bocsi! - mondtam.
 - A név az tökre ismerős, de szerintem még nem hallottam egy számotokat sem. - kezdte Becky. - Mert ugye zenéltek??
Lana csöndben kacagott rajtunk. Becky oldalba bökte és:
 - De te sem említetted, hogy "sztárok"hoz jövünk.
 - Hát na, nem tartottam fontosnak. Nekem Kendall meg a srácok még mindig ugyan azok a srácok, mint akik régebben voltak. De ha már itt tartunk, ha nem szedem ki belőletek én sem tudom meg, hogy ki Sara pasija.
 - Miért ki Sara pasija? - kérdezte Logan kicsit csalódottan.
 - John Grimes! A Jedward ikrek egyike. - magyarázta Lana.  
 - Ááá tudom, a húgom odáig meg vissza van értük! - mondta Kendall.
 - Tudok róla. :)
 - Igen, már mondtam nekik.
Na igen. Megint itt tartottunk. Természetesen nem úsztam meg, hogy megint el ne meséljek mindent. De cserébe én is kifaggattam mindenkit.  Olyan jól eldumáltuk a nap további részét, komolyan, mint akik ezer éve ismerik egymást, csak régen találkoztak. Nagyon nagyon régen, mivel hajnali 3-kor értünk vissza a hotelba.

Azt hiszem elmondhatjuk, szert tettünk Bckyvel 4 új barátra.  Na de a mai nap további része is tarthat meglepetéseket.....

                                               Akik esetleg nem ismernék az együttest! =:)