39.rész - A jóslat

 Elérkezett a nyár utolsó hete.   Tegnap megkaptam az egyetemtől a régóta várt levelet.  Ha visszamegyek, akkor  küldjem el az adatlapomat és utaljam át a tandíjat.  A tanév szeptember 20.-án kezdődik.  A döntést szeptember 5.-ig meg kell hoznom.
De még mindig nem tudom, hogy hogyan is lesz ez.  Nagyon szeretnék visszamenni, találkozni Beckyvel és elvégezni a sulit.  Ugyanakkor nem akarom itt hagyni Johnt.  Azt meg nem kérhetem, hogy jöjjön velem. Neki itt az élete. Itt van Edward, a családja, Liam és Louis, a Jedward!
NEM!  Ilyet még csak véletlenül sem találhatok ki.
A szüleimnek még nem mondtam semmit. A levél érkezéséről sem tudnak. Szerencsére én bukkantam rá a postaládán.  Nem is tudom, mit tennék, ha ez nem így lett volna....
Ők persze azt szeretnék, ha tanulnék tovább és lediplomáznék.  Hát, majd meglátjuk mi lesz...


Anya kitalálta, hogy tartsunk egy ebédet, amire meghívtuk Johnt és a családját.  Régen többször ültünk így össze, vagy náluk, vagy nálunk, de mióta újra együtt vagyunk ez lesz az első ilyen alkalom. 
Amíg apa és Martin  a grillel ügyködtek, anya a házban takarított, engem pedig elküldtek vásárolni. 
A szupermarketben mindent megtudtam venni, a zöldségeken kívül.  Nem látszottak valami frissnek. 
Anya meg "allergiás"  az ilyenekre. A piacon nagyobb szerencsével jártam. Egy idős nénike segített összeválogatni a felírtakat. 
  - Akkor ezeket tegye a salátákba, ezeket pedig inkább grillezze, vagy párolva egye! - adta át a szatyrokat, miután fizettem. 
  - Rendben. Köszönöm a segítségét! 
  - Nagyon szívesen drága! Ha megenged még egy tanácsot... - nézett rám kérdően. 
  - Persze.
  - Ne egyen erős ételeket! Édeset, meg sósat ehet időnként, ha émelyeg.  A várandós nőknek állandó gondja a hányinger az első pár hónapban...
  - Öhm, valamit félreérhetett! - fojtottam belé a szót. - Én nem várok babát! - mondtam. 
Furcsán nézett rám, olyan " én ilyenekben sosem tévedek!" nézéssel.
  - Egészen biztos ebben? Hadd nézzem a pulzusát. - nyúlt a karomért.
Gyengéden szorongatta a csuklómat, majd mikor elengedte mérgesen nézett rám.
  - A mai fiatalságban már nem maradt semmi felelősség érzet! - hagyta ennyiben.
Inkább elengedtem a fülem mellett ezt a megjegyzést. Fogtam a cuccomat és az autóm felé igyekeztem.
Beraktam mindent a csomagtartóba, majd én is beszálltam.  Hiába próbáltam nem figyelni a megjegyzésre, amit kaptam, de csak az visszhangzott a fejemben. Mi van akkor, ha igaz a nő felvetése? Ha tényleg teres vagyok?  Önkéntelenül is a hasamra bandukolt a kezem.  Nem! Nem lehet, hogy egy kis Grimes baba növekszik bennem. Még nincs itt az ideje. A nő biztos őrűt, vagy mit tudom én...  Hogy efelől  teljes mértékben meggyőződjek, beindítottam az autót és a gyógyszertár felé vettem az irányt.
Szerencsére nem voltak ott sokan és egy ismerőssel sem futottam össze. Ettől nagyon féltem, mert mindig ilyenkor bukkannak fel... Vettem gyorsan egy terhességi tesztet. Olyan ideges voltam, hogy szanaszét szórtam a pulton az aprópénzt...  Pedig nem is fizettem olyannal... Amint végeztem, eldugtam a táskám legmélyére a szerkentyűt, majd újra autóba szálltam és hazamentem.


  - Kaptál mindent? - kérdezte anya, mikor lepakoltam a konyhába.
  - Mindent megvettem, amit felírtál. - mondtam, de már indultam is.
  - Hova mész? Nem segítesz?
  - De, rögtön! Csak kicsit rendbe rakom a szobám, meg átöltözöm, valami ünnepélyesebbe.  Végülis, bármikor itt lehetnek.
  - Te jó ég! Hívtak, hogy hamarabb jönnek, vagy mi? Még a kajának neki sem kezdtem. - kapkodott össze-vissza.
  - Anya! Nem! Nyugi! Csak feltételeztem.
  - Ne ijesztgess! És siess! - utasított.
  - Oké! - hagytam ott.
Felrohantam a szobámba. Kihalásztam a táskám rengetegéből a tesztet és a fürdőmbe mentem vele.
Lehajtottam az ülőke tetejét és ott időztem, kezemben a dobozkával.  A szívem már a torkomban dobogott.
Az idős nő szavai jártak a fejemben: "A mai fiatalságban már nem maradt semmi felelősségérzet!"  Lassan már 20 perce ültem ott és néztem a dobozt. A használati útmutatót már kívülről fújtam, annyiszor elolvastam.
Aztán rávettem magam a dologra. Mikor elkezdtem kibontani, hirtelen kinyílt az ajtó. Ijedtemben minden kiesett a kezemből, le a földre. Reflexszerűen utánakaptam és csak a földön térdelve eszméltem rá, hogy áll valaki a küszöbnél....