- Haló? -vettem fel álmosan a telefont. Sokáig gondolkodtam, hogy most ez az ébresztőm, vagy valaki tényleg hív, csak mert jártam már úgy, hogy felvettem az ébresztőmet, a kijelzőt, meg valahogy nem volt kedvem megnézni...
- Jó reggelt szívem. - szólt bele John finom, bársonyos hangján - Csak szólni szeretnék, hogyha mára is tervezel egy ébresztőt, nem fog összejönni...
- Öhm, mivel most beszélünk, valahogy sejtem. - szelíden kacagni kezdett a telefonban. Imádtam hallani a nevetését. Engem is jobb kedvre derít.
- Van benne valami.- nevetett - De nem úgy értem. Ma egész nap Londonban leszünk. Remélem nem haragszol, hogy nem hívtalak.
- Nem, dehogy. Most jelenleg semmihez sincs semmi kedvem.
- Rendben. Nekem most mennem kell, indulunk. Szeretlek.
- Én is! Szia! - majd bontottuk a vonalat. Újra vízszintes helyzetben találtam magam. Arcomat a párnámba fúrtam, mert a függönyöm beengedett egy kis fényt, ami zavarta a szemem. "Szeretlek!" Ezen kattogott az agyam. Tőle mindig, olyan más volt hallani. Olyan.. ..Áh, egyszerűen nem lehet szavakkal leírni. Gondolataimban elmerülve, úgy ahogy voltam visszaaludtam.
11:00
- Sara, szia! - pattant le mellém a padra Jake. Igen, Jake. Ő volt a tegnapi ismeretlen hívóm.
- Szia!
- Örülök, hogy eljöttél. Ja, és bocs, hogy késtem, nem annyira ismerem még itt a járást.
- Hát, talán megbocsájtok.. - néztem rá gúnyosan. - Amúgy meg megbeszéltük.
- Igaz. Na, és akkor mi a program? Merre tovább? - kérdezősködött.
- Nem tudom. Öö állatkert?
- Benne vagyok! Ott még úgysem voltam.
- Rendben, akkor induljunk. -álltam fel.
Az állatkert nem volt messze a parktól, ahol találkoztunk. Így az odaút csak pár perc volt, viszont a bejáratnál rengetegen álltak sorban.
- Nem ülünk be addig ebbe a kávézóba, míg egy kicsit lemegy a sor? - kérdezte Jake.
- De, menjünk.
A kávézó, ami inkább egy cukrászda, nagyon kis hangulatos volt. Már csak egyetlen egy szabad asztal volt bent. Hmm, mintha csak minket vártak volna. A hatalmas ablakok remek rálátást biztosítottak az állatkert kapui felé.
- Sziasztok! Hozhatok valamit? - jött oda a pincérnő, mikor leültünk az asztalhoz.
- Öhm, igen. Én kérek egy nagy vanília shaket elvitelre. Te mit kérsz? - fordult hozzám Jake.
- Ugyan ez lesz nekem is. - mondtam. Az alatt a kis idő alatt, amíg vártuk, a rendelésünket, kezdett beállni, az a fajta kínos csend. Egy egész délutánt kell még egymással eltölteni, szóval ez ellen tenni kell...
- És, mi történt veled az elmúlt 2 hétben? - kérdeztem.
- A nénikém befogott. Épp felújította a házát, és én voltam az egyik munkaereje. Azért nem is kerestelek. Nem lett volna időm semmire. De tegnap, mikor vásárolni voltam elmentem egy cipőbolt előtt és erős késztetést éreztem, hogy felhívjalak.
- Na, ez már rajtam marad. Most már mindig én jutok eszedbe a cipőkről, mi?! - kérdeztem nevetve.
- Remélem. De nézd csak, már alig állnak páran a kapunál, szerintem, amint kihozzák mehetünk is. - amint ezt kimondta, ott termett a hátam mögött a pincérnő, a rendelésünkkel.
- Parancsoljatok. És a számla is itt lesz.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre. Jake úriember módjára állta a fizetendőt, bár mondjuk ez volt a minimum.. Még mindig lógott a sarum árával.. :p Elindultunk kifelé. Az ajtónál, nem csak a beáramló, meleg levegő csapott meg, hanem valamiféle érzés. Nagyon rossz érzés... Mire odaértünk az állatkert kapuihoz, mi következtünk. Amíg Jake megvette a belépőket, én szürcsölgettem az italomat, és magamhoz vettem egy térképet. Próbáltam nem az érzésen kattogni. De hiába próbálkoztam, csak ezen járt az agyam. Hogy vajon, mi történhetett, vagy mi fog történni.
- Mehetünk! - szólt Jake. Rögtön a bejárat mellett, volt egy kis bazár. Nagy meglepetésemre, oda vezetett az első utunk.
- Tudod, a nővérem imádja a hűtőmágneseket. - kezdte Jake. - Bárhová megyek, a lelkemre köti, hogy hozzak neki onnan hűtőmágnest. Már alig fér a hűtőjére, pedig nagy van neki... - áradozott nevetve.
- Ismerős. Egyik barátnőm is ugyan ezt csinálja. Most, ha megbocsájtasz fel kell hívnom valakit.
- Persze, menj csak, addig válogatok.
Johnt kezdtem el hívni, de ki volt kapcsolva. Edwardöt is próbáltam, de vele se jártam szerencsével. Próbáltam nem aggódni. Biztosan van valami interjújuk, vagy valami, ahol ki kellett kapcsolni a telefont.
Mire visszamentem Jake már kifizette a mágneseket, és az újságokat nézegette.
- Ez a csaj, kiköpött olyan mint te. - mutatta a cikket.
- Mert az én vagyok. - mondtam elképedve. Kikaptam a kezéből az újságot, és olvasni kezdtem. Egy régebbi cikk volt. Amiben szembesítették a rajongókat, hogy az ikrek szívét elrabolták.
- Ők a repteres srácok, igaz? John és Edward. De, hogy jössz te a képbe?
- Igen ők azok. És úgy kerülök a képbe, hogy én vagyok az egyik rabló. Pontosabban most már csak az egyetlen. Edward és Becky szakítottak. Vagyis, igazából fogalmam sincs, hogy mi van velük.
- Értem. - mondta, kicsit csalódottan.
- Na, de most menjünk valamerre, azért vagyunk itt.
A nap további része teljesen jó volt. Az összes állatot megnéztük, amit lehetett megsimogattunk, megetettünk. Beültünk egy látvány etetésre is. Egész délután csak hülyéskedtünk. A nap fénypontja az volt, mikor Jaket nyakon köpte egy teve. Azon igen jót nevettem. Kellett neki kigúnyolni őket... Körhintáztunk is, meg cél lövöldéztünk és kaptam egy nagyon édes plüss macit. Sikerült teljesen el terelni a figyelmem, így nem aggodalmaskodtam. Ha a hangosbemondó nem mondja be, hogy hamarosan zárnak, mi itt maradunk éjszakára. Teljesen elvesztettük az időérzékünket. Hazafelé, csak sétáltunk. Teljesen kifáradtunk mind a ketten. Alig tudtunk már miről beszélni. De így is hamar telt az idő, mert már csak azt vettem észre, hogy a házunk előtt állunk.
- Hát, itt vagyunk. -mondtam fáradtan.
- Nagyon jól éreztem ma magam veled. Megismételhetnénk.
- Benne vagyok, majd még megbeszéljük.
- Rendben. - válaszolt mosolyogva.
Csak figyeltem az arcát, aztán elkövettem a legnagyobb hibát.: Elidőztem a szemein. Gyönyörű szeme, ismét csak belefúródtak az enyéimbe, és nem tudtam levenni róla a tekintetem. Aztán csak annyit vettem észre, hogy az arca közeledik az enyémhez. Már épp tiltakoztam volna, mikor megszólalt a telefonom, és ez őt is észhez térítette.
- Öhn, én most megyek. - mondta zavartan. - Majd beszélünk. Szia!
- Szia! - köszöntem utána
Rápillantottam a mobilomra. Edward hívott. Tehát gyorsan fogadtam. Már épp beleakartam szólni, de Ed megelőzött.
- Sara! Azonnal ide kell jönnöd, nagy baj van!
11:00
- Sara, szia! - pattant le mellém a padra Jake. Igen, Jake. Ő volt a tegnapi ismeretlen hívóm.
- Szia!
- Örülök, hogy eljöttél. Ja, és bocs, hogy késtem, nem annyira ismerem még itt a járást.
- Hát, talán megbocsájtok.. - néztem rá gúnyosan. - Amúgy meg megbeszéltük.
- Igaz. Na, és akkor mi a program? Merre tovább? - kérdezősködött.
- Nem tudom. Öö állatkert?
- Benne vagyok! Ott még úgysem voltam.
- Rendben, akkor induljunk. -álltam fel.
Az állatkert nem volt messze a parktól, ahol találkoztunk. Így az odaút csak pár perc volt, viszont a bejáratnál rengetegen álltak sorban.
- Nem ülünk be addig ebbe a kávézóba, míg egy kicsit lemegy a sor? - kérdezte Jake.
- De, menjünk.
A kávézó, ami inkább egy cukrászda, nagyon kis hangulatos volt. Már csak egyetlen egy szabad asztal volt bent. Hmm, mintha csak minket vártak volna. A hatalmas ablakok remek rálátást biztosítottak az állatkert kapui felé.
- Sziasztok! Hozhatok valamit? - jött oda a pincérnő, mikor leültünk az asztalhoz.
- Öhm, igen. Én kérek egy nagy vanília shaket elvitelre. Te mit kérsz? - fordult hozzám Jake.
- Ugyan ez lesz nekem is. - mondtam. Az alatt a kis idő alatt, amíg vártuk, a rendelésünket, kezdett beállni, az a fajta kínos csend. Egy egész délutánt kell még egymással eltölteni, szóval ez ellen tenni kell...
- És, mi történt veled az elmúlt 2 hétben? - kérdeztem.
- A nénikém befogott. Épp felújította a házát, és én voltam az egyik munkaereje. Azért nem is kerestelek. Nem lett volna időm semmire. De tegnap, mikor vásárolni voltam elmentem egy cipőbolt előtt és erős késztetést éreztem, hogy felhívjalak.
- Na, ez már rajtam marad. Most már mindig én jutok eszedbe a cipőkről, mi?! - kérdeztem nevetve.
- Remélem. De nézd csak, már alig állnak páran a kapunál, szerintem, amint kihozzák mehetünk is. - amint ezt kimondta, ott termett a hátam mögött a pincérnő, a rendelésünkkel.
- Parancsoljatok. És a számla is itt lesz.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre. Jake úriember módjára állta a fizetendőt, bár mondjuk ez volt a minimum.. Még mindig lógott a sarum árával.. :p Elindultunk kifelé. Az ajtónál, nem csak a beáramló, meleg levegő csapott meg, hanem valamiféle érzés. Nagyon rossz érzés... Mire odaértünk az állatkert kapuihoz, mi következtünk. Amíg Jake megvette a belépőket, én szürcsölgettem az italomat, és magamhoz vettem egy térképet. Próbáltam nem az érzésen kattogni. De hiába próbálkoztam, csak ezen járt az agyam. Hogy vajon, mi történhetett, vagy mi fog történni.
- Mehetünk! - szólt Jake. Rögtön a bejárat mellett, volt egy kis bazár. Nagy meglepetésemre, oda vezetett az első utunk.
- Tudod, a nővérem imádja a hűtőmágneseket. - kezdte Jake. - Bárhová megyek, a lelkemre köti, hogy hozzak neki onnan hűtőmágnest. Már alig fér a hűtőjére, pedig nagy van neki... - áradozott nevetve.
- Ismerős. Egyik barátnőm is ugyan ezt csinálja. Most, ha megbocsájtasz fel kell hívnom valakit.
- Persze, menj csak, addig válogatok.
Johnt kezdtem el hívni, de ki volt kapcsolva. Edwardöt is próbáltam, de vele se jártam szerencsével. Próbáltam nem aggódni. Biztosan van valami interjújuk, vagy valami, ahol ki kellett kapcsolni a telefont.
Mire visszamentem Jake már kifizette a mágneseket, és az újságokat nézegette.
- Ez a csaj, kiköpött olyan mint te. - mutatta a cikket.
- Mert az én vagyok. - mondtam elképedve. Kikaptam a kezéből az újságot, és olvasni kezdtem. Egy régebbi cikk volt. Amiben szembesítették a rajongókat, hogy az ikrek szívét elrabolták.
- Ők a repteres srácok, igaz? John és Edward. De, hogy jössz te a képbe?
- Igen ők azok. És úgy kerülök a képbe, hogy én vagyok az egyik rabló. Pontosabban most már csak az egyetlen. Edward és Becky szakítottak. Vagyis, igazából fogalmam sincs, hogy mi van velük.
- Értem. - mondta, kicsit csalódottan.
- Na, de most menjünk valamerre, azért vagyunk itt.
A nap további része teljesen jó volt. Az összes állatot megnéztük, amit lehetett megsimogattunk, megetettünk. Beültünk egy látvány etetésre is. Egész délután csak hülyéskedtünk. A nap fénypontja az volt, mikor Jaket nyakon köpte egy teve. Azon igen jót nevettem. Kellett neki kigúnyolni őket... Körhintáztunk is, meg cél lövöldéztünk és kaptam egy nagyon édes plüss macit. Sikerült teljesen el terelni a figyelmem, így nem aggodalmaskodtam. Ha a hangosbemondó nem mondja be, hogy hamarosan zárnak, mi itt maradunk éjszakára. Teljesen elvesztettük az időérzékünket. Hazafelé, csak sétáltunk. Teljesen kifáradtunk mind a ketten. Alig tudtunk már miről beszélni. De így is hamar telt az idő, mert már csak azt vettem észre, hogy a házunk előtt állunk.
- Hát, itt vagyunk. -mondtam fáradtan.
- Nagyon jól éreztem ma magam veled. Megismételhetnénk.
- Benne vagyok, majd még megbeszéljük.
- Rendben. - válaszolt mosolyogva.
Csak figyeltem az arcát, aztán elkövettem a legnagyobb hibát.: Elidőztem a szemein. Gyönyörű szeme, ismét csak belefúródtak az enyéimbe, és nem tudtam levenni róla a tekintetem. Aztán csak annyit vettem észre, hogy az arca közeledik az enyémhez. Már épp tiltakoztam volna, mikor megszólalt a telefonom, és ez őt is észhez térítette.
- Öhn, én most megyek. - mondta zavartan. - Majd beszélünk. Szia!
- Szia! - köszöntem utána
Rápillantottam a mobilomra. Edward hívott. Tehát gyorsan fogadtam. Már épp beleakartam szólni, de Ed megelőzött.
- Sara! Azonnal ide kell jönnöd, nagy baj van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése