12. Rész Váratlan Vendég

 - Te mit keresel itt?? - kérdeztem újra, mikor nem válaszolt semmit. Becky állt előttem. Kisírt szemeit törölgette.
 - Beszélnem kell Edwarddel! - mondta szipogva.
 - Miért? Hogy még egy kést megforgass benne? - kérdeztem gúnyosan. Kizártam magunkat, hogy fiúk még véletlenül se halljanak minket.  - Tegnap még másvalakiről áradoztál.
 - Tudom, de nagyon hiányzik. Figyelj, ezt te nem értheted. Csak engedj be hozzá! Kérlek!
 - Igazad van, tényleg nem értem. Téged nem értelek. Egyik percben még húú de hamar továbbléptem. Másikban itt vagy, és Edet követeled. Eldönthetnéd végre, hogy mit akarsz. Vagy légyszives, magyarázd el nekem.
Már épp belekezdtett volna a mondandójába, mikor kinyílt mögöttem az ajtó. Egyben reménykedtem, ami nem jött be...
 - Sara ki... Becky! - Edward is ugyan úgy reagált mint én.
 - Beszélhetnénk? - nézett Becky Edre.
Látszott rajta, hogy hirtelen nem tudta hova tenni a helyzetet, de aztán belement.  Rám ez már nem nagyon tartozott, így  bementem a házba és megkerestem John-t.
 - Ki volt az? - szólt ki a fürdőszobából, mikor elmentem mellette.
 -  Becky... - mondtam gyorsan..
A szemében a nyugalmat hirtelen felváltotta a düh. Már épp indult volna lefele, de eléáltam és nem engedtem tovább.
 - Hagyd őket, had beszéljenek. Én sem örülök neki különösebben, de ez nem a mi dolgunk.
Nehezen ugyan, de végül megadta magát:
 - Igazad van... De köszi a mait. - simított végig a vállamon.
 - Miről beszélsz?
 - Tudom, hogy csak azért tervezted ezt az egészet, hogy kizökkentsd Edet a depiből. Szeretném, ha tudnád, hogy ez nagyon sokat jelent nekem.
Hatalmas zöld szemei az enyéimbe fúródtak. Percek telhettek el így.  Majd lassan közeledni kezdett az arca felém.  Puha szája az enyémen landolt, kezeimmel körülöleltem a nyakát. Az övé a derekamon pihent és egyre csak közelebb húzott magához. Végül már teljesen egymásnak simult a testünk. Újabb perceket tölthettünk egymás karjaiban, de ekkor megcsörrent a telefonom.
 - Szia Anya! - szóltam bele.
 - Szia kicsit. Hazatudnál jönni? Vigyáznod kéne ma délután az öcsédre.
 - Öhm, persze. Mikor?
 - Hát, körül belül most.  Ebéd után rögtön megyünk is el.
 - Rendben, hamarosan otthon vagyok. - bontottam a vonalat.
 - Menned kell? - kérdezte John szomorúan.
 - Sajnos igen.
Beszaladtam a srácok szobájába, felkaptam a táskám. John a lépcsőnél megvárt.
 - De hisz csurom víz vagy! - mutatott a hajamra, meg a vizes ruhákra, amiket viseletem.
 - Nyár van, út közben majd megszáradok. - viccelődtem.  Lebotorkáltunk a lépcsőn. Nagy meglepetésünkre Edward már a kanapén ült és a Tv-t kapcsolgatta.
 - Mi a helyzet? - kérdezte John az öccsétől.
A választ már nem hallottam, mert az előszobában nekiálltam készülődni az induláshoz. Aztán, szinte végszóra John ott termett mellettem. Jól is tette, mert abban a pillanatban Susan hazajött, és az ajtót nekem lökte. Ha John nem kap el, a fejem már az ajtófélfában van...
 - Jajj drágám, ne haragudj, nem láttalak. Remélem nem esett bajod! - mondta aggodalmasan Susan.
 - Nem. Dehogy, jól vagyok. - álltam fel némi segítséggel.
 - Várj, had segítsek! - vette át John a bevásárló táskákat anyjától.
 - Tessék kicsim. Sara drágám, még egyszer nagyon sajnálom. - mondta, majd ott hagyott minket.
 - Biztosan jól vagy?
 - Persze. Na de én most megyek. Szeretlek. - nyomtam egy puszit a szájára  és elrohantam.  Igazából fogalmam sincs, minek sietek. Amíg sétálgattam, a mai délelőtt játszódott le a fejemben. Emlékeztetett a régi dolgokra, hogy tényleg mennyit ökörködtünk együtt, pont  mint ma. De azért az is aggasztott, hogy mi történt Edward és Becky között, hisz hamar lerendezték. Ezen töprengve, már csak azt vettem észre, hogy csörög a zsebem. Láttam, hogy John hív, és gyorsan felvettem.
 - Én is szeretlek!
 - Tudom. De aranyos vagy,  ezért felhívtál!?
 - Mivel, nem hagytad, hogy személyesen elmondjam. Olyan gyorsan eltűntél.
Igazából ismét csak beszélgettünk a semmiről..  Vitatkoztunk, hogy ki tegye le előbb..  Magyarán, úgy viselkedtünk, mint egy "normális"  szerelmespár. Aztán végül, én tettem le hamarabb, mert majdnem egy csili-vili ezüst csodakocsi kerekei alá kerültem... Ilyen az én formám.Na meg az is, hogy sokszor panaszkodom, hogy nem keres engem senki, most felesleges lett volna, hiszen Jesse J -től a Domino ismét megszólalt a zsebemben, de ezúttal egy számomra ismeretlen szám keresett......