9. Rész. Zavaró dolgok...

Hatalmas csörömpölés ütötte fülünket, körülöttünk mindenhol üvegszilánk. Egy kővel valaki kidobta az ablakot.  Abban a pillanatban kicsapódott az ajtó. Fotósok, újság írok tömkelege zúdult be rajta, na meg a betört ablak sem volt már üres. Bekerítettek minket. John védelmezően elém állt.  Bombáztak minket a kérdéseikkel... Szánkba nyomták a diktafonokat.. Kattogtak a gépek, villogtak a vakuk...  Innen egy hamar nem szabadulunk. John próbálta az értésükre adni, hogy nem a legjobb alkalom, hagyjanak minket békén, de természetesen ez nem érdekelte őket.  A következő pillanatban valami koppant a fejemen és a földre estem.

Gépzúgásra és csipogásra ébredtem. Na meg persze, nagyon erős fejfájásra.. Nem akartam kinyitni a szemem, de tudni akartam, hogy hol vagyok és, hogy mi folyik körülöttem. Mondjuk afelől, hogy hol vagyok semmi kétségem. Kórházban. Vagy csak nagyon feltuningolták a szobámat a távollétemben.... -.-" Végül a kíváncsiság győzött..  Óvatosan kinyitottam a szemeimet... Mivel így sok mindent nem láttam, felültem. Kicsit hirtelen,  megszédültem. Majdnem hanyatt vágódtam, de megtartottam magam. Körbe néztem. Nagyon örültem annak amit láttam. A kis kanapén éppen John aludt.  Annyira édes.. :) Rajtunk kívül senki más nem volt a szobában. Ha azt a nagy halom héliumos lufit nem veszem bele, ami az ágyam végére volt kötve.  Smiley-s, csillagos, kiskutyás, szívecskés.. :) Aztán megpillantottam az éjjeliszekrényen lévő újságokat. Lefagytam, mikor a saját arcom nézett vissza rám, az összes címlapról. Tudtam, hogy ez lesz, de nem készültem fel rá. Elképedve olvastam a címsorokat: " Elrabolták a Grimes testvérek szívét?!"  Ezen a lapon, még Edwardnek és Becky-nek is jutott hely a "nagy" csókunk mellett... Aztán a következő:  "John Grimes és titokzatos barátnője. Már a baba is úton van?!" Sokkolt.. Kiesett a kezemből az újság és lecsúszott az ágyról. Nagyot csattant a járólapon. John felriadt a hangra.
 - Sara! - mosoly húzódott a szájára, és odarohant hozzám. Megölelt. Majd mikor meglátta az újságokat az ölemben és a földön elkomorodott arccal nézett rám. - Nagyon sajnálom! Nem akartalak ebbe belekeverni.
 - Nem a te hibád!  Nyilván, nem te hívtad oda a fotósokat.
 - De akkor is felelősnek érzem magam, amiért itt vagy. - kezével végigsimított az arcomon.- Hogy vagy?
 - Körül belül, úgy mint akit kupán vágtak egy... Mivel is??
 - Csak neked lehet ettől a pici kavicstól közepes mértékű agyrázkódásod!! - nevette, közben bele nyúlt a zsebéve és a kezembe ejtette a "tettest".  Vele együtt nevettem, mikor megláttam. Tényleg egy kicsi kavics volt az. Nyilván valaki nekem szánta. Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és Edward viharzott be rajta.
 - John, ha nem sietsz elkésünk a koncertről. Áhh szia Sara! Hogy vagy? - jött oda egy nagy öleléssel.
 - Már jól köszi!! :)
 - Ne haragudj, de most mennem kell. - nyomott egy puszit a homlokomra John. - Beküldöm Becky-t, ne legyél egyedül.
 - Rendben.  Köszi!  Aztán jók legyetek,  csak semmi csajozás, még itt hűtlen barmoknak fognak titulálni a holnapi lapok. - viccelődtem.
 - Jók leszünk. Ígérjük. - mondta Ed, majd kitolta Johnt az ajtón. Egyedül maradtam. Az újságokat semmi kedvem nem volt olvasgatni,  hisz én tudom mi az igazság, felbosszantani meg nem akarom magam...  Csak egy hely járt a fejemben. Egy hely, ami rengeteg titkot őriz. A nap odakint csodásan sütött, hívogatott kifelé. Gyorsan rendbe raktam magam, felvettem amit találtam és kiosontam a kórházból.  Nem tudtam tovább ott maradni!! Egyszerűen hívogatott az a hely. Rég voltam már ott.  Megkönnyebbültem, mikor odaértem. Az a látvány fogadott amire emlékeztem.  Hatalmas zöld lombok, kis patak a tisztás közepén, rajta egy kis híd. Ez volt a kedvenc helyem, olyan megnyugtató itt lenni.  Felpattantam a híd korlátjára és pörgött az agyam. Mindenen.. Aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy besötétedett, de azt is csak azét vettem észre, mert megzavart valaki...